Mindig vállaltam, hogy zsidó vagyok, de más a vállalás, és más az érzés. Én nem érzem magamat zsidónak– mondta a Magyar Narancsnak adott interjújában Vámos Miklós új, Kerülő című könyve kapcsán. A könyv alcíme A közép-európai sima zsidók létélménye. Arról, kik azok a sima zsidók, azt mondta: „Emlékszem, amikor két iskolatársam beszélgetett az udvaron, és rámutattak egy fiúra. Azt kérdezte az egyik: »Te, az is egy büdös zsidó?« Mire a másik azt felelte: »Nem, az csak egy sima zsidó.« Én is egy sima zsidó vagyok. Olyan zsidó, aki magyarnak érzi magát, magyar az anyanyelve, nincsenek vallásos szokásai, és megeszi a tréflit. A zsidósághoz tulajdonképpen nem köt több, mint ahhoz, hogy értelmiségi vagyok, író vagyok, bizonyos mértékig világpolgár vagyok, beszélek nyelveket, éltem külföldön. Mégis nagyon sokszor lezsidóznak” – fogalmazott Vámos.Az író elmondta, mivel „javíthatatlan demokrata”, nem írta alá azt a petíciót, amelyben több mint 150 magyar művész tiltakozott az Izrael-ellenes megnyilvánulásairól hírhedtté vált Kneecap együttes fellépése ellen. „Úgy éreztem, hogy ez nem hatékony megoldás. Nekem az a véleményem, hogy egy művészt akkor is hagyni kell fellépni, ha antiszemita.Nem gondolom, hogy Wass Albert könyveit azért ne kéne olvasni, mert kifejezetten náci volt. Azért nem kell olvasni a könyveit, mert nem túl jók.A művészet előjoga, hogy azt mond, amit akar. Attól, hogy valamiben téved, még lehet jó, és attól, hogy igazat mond, még lehet rossz.” https://hvg.hu/elet/20250724_Sziget-Kneecap-ebxSaját népszerűsége kapcsán azt mondta: „Avantgárd módon állok ehhez: egyáltalán nem érdekel a megítélésem. Úgy lettem népszerű, hogy szinte észre sem vettem. A siker mindig ajándék. A nagyon sikeres írók között vannak kitűnők, jók, közepesek meg vacakok. A nem nagyon sikeresek között szintén.” Hozzátette: nem elégedett saját életművével. „Minden könyvemet elolvasom, ha újra kiadják, és úgy érzem, ma már jobban tudnám megírni őket. De valamennyire büszke vagyok rájuk. (…) A szakmát most már, úgy érzem, elég magas fokon művelem, de mindig van jobb könyv. Ezzel együtt tárgyilagosan el kell fogadnom, hogy az életművemet már megírtam. A nehéztüzérség, a tizenkét úgynevezett nagyregény készen van. Ahhoz képest, amire húszéves koromban számítottam, elég sokra vittem. Lehet, hogy ez nagyképűen hangzik, de komolyan gondolom.”Borítókép: HVG / Juhász István