Van valami abszurd abban, hogy hétvégente a paradicsom és paprika mellől kitépünk és a zöldhulladékos zsákba gyömöszölünk egy marék növényt, majd bemegyünk a szupermarketbe, ahol pénzt adunk egy zacskó salátáért. Mondhatnánk, hogy amit kidobtunk az gyom, míg amit vettünk élelmiszer. De vajon tényleg akkora a különbség, mint gondolnánk? A kategorizálás ugyanis sokszor önkényes és olyan gyomok is áldozatává válnak, melyeket jó ízzel fogyaszthatnánk – mert léteznek ilyenek is.A gyom szó sokkal inkább kertészeti, mint botanikai kategória. A sok helyen bevett definíció szerint ugyanis gyomnak nevezünk minden növényi részt a földben található tápanyagtárolásra és a növény terjesztésére alkalmas részektől a föld felszín feletti zöld hajtásokig, amelyek ott nőnek, ahol azok nem kívánatosak.Az nem vita tárgya, hogy a haszon- és dísznövényeinkkel szemben a gyomok problémaforrások, hiszen sokkal jobb adottságokkal felvértezve versengenek azokkal a fényért, vízért, tápanyagokért, de a meghatározásukból még nem következik, hogy értéktelenek. Számos fajtájuk ugyanis változatos elkészítési módok mellett ehető, így a megszokásos alapon kijelölt ellenség egyből más megvilágításba kerül.A gyomok esetében ráadásul elérhetőségük miatt sem kell aggódnunk, a helyi klímához alkalmazkodva nemesítői munka nélkül maguktól megteremnek, vad génjeiknek köszönhetően minden stresszhatást kibírnak, így ha helyi szezonális alapanyagot vagy olcsóbb élelmiszer alternatívákat keresünk, biztosan számíthatunk rájuk.A fogyasztásukhoz természetesen nem árt néhány kikötést az elején tisztázni: minden esetben ismernünk kell a növényt, amit felhasználnánk, plusz kerülni kell, hogy a növényeket forgalmas utak mellől vagy vegyszerrel kezelt területek környékéről takarítsuk be. Általában elmondható, hogy a gyomnövények zöld részeit még virágzás előtt érdemes salátának leszedni, hiszen ezek később fásodhatnak, ízük kellemetlenül erőteljessé, csípőssé válhat. Ezekre figyelve néhány érdekes szereplő landolhat végül a tányérunkon. Lássunk néhány lehetőséget!A fehér libatop: a „magyar spenót”