Csaknem 370 ezer virágos növényfaj közül világszerte mindössze 200-at használunk élelmiszerek előállításhoz, miközben a 200 növényfajból pusztán 9 faj adja a globális növénytermesztés több mint felét. A legnagyobb termelők ráadásul csak egyetlen faj egyetlen fajtáját termesztik. Ezek a monokultúrás mezőgazdaság az elmúlt száz évben egyszerűbb, hatékonyabb és olcsóbb termelést tett lehetővé, ugyanakkor sérülékenyebbé is teszi a veteményt a kártevőkkel és a betegségekkel szemben, sok esetben rombolja a természetes ökoszisztémát és csökkentik a talaj termékenységét, nem utolsó sorban pedig sztenderdizált, unalmasabb, tápanyagszegényebb ételt is eredményeznek. A mai részben arról lesz szó, hogy miért éri meg a biodiverzitásra törekedni, miért fontos helyi viszonyokhoz alkalmazkodó tájfajtákkal kísérletezni és miért akkora öröm a friss, szezonális, változatos termés.
Vendégünk Réthy Kati, biológus, agroökológus, őstermelő, aki a saját kertjéből hozott a stúdióba háromféle cukorborsót, kétféle lóbabot, száraz borsót, fekete csicseriborsót és kovászolt cukorborsót, hogy megmutassa milyen sokfélék és izgalmasak lehetnek ezek a zöldségek.
00:00 Intro és a berlini kocsma trend05:20 Miért csak egyfajta uborkát, egyfajta paprikát, jó esetben kétfajta paradicsomot lehet kapni a boltokban? 13:20 Szomorú ízű paradicsomok, bezzeg az osztrák boltok21:20 Ceglédi sárga, máriapócsi koktél és a többi tájfajta növényünk24:30 Régen borsó nagyhatalom voltunk, ma már a klímaváltozás elvitte a hazai termelést. Homoki bab és magyar csicseriborsó.31:10 Mézédes cukorborsó, kifejtőborsó, héjas laposborsó, lóbab41:00 Monokultúrás termelés a bőrünkre megy47:10 Génmódosítás lobbi, EU-s agrárpolitikai és kis magfogók57:30 Dan Barber TED talk-ot ajánlunk1:02:20 Magbörze, magszerzés, palánta csere-bere
