A fájdalom univerzális emberi tapasztalat – elvileg. Mégis, egészen más társadalmi jelentése van attól függően, hogy nő vagy férfi él át szenvedést. A női fájdalmakat gyakran bagatellizálják vagy természetesnek bélyegzik, ám a férfiak helyzete sem jobb: hosszú ideig azt várta el tőlük a társadalom, hogy csendben tűrjenek. A következmény mindkét esetben ugyanaz: későn kért segítség, elhúzódó betegségek és súlyos mentális terhek a vállakon.

Tényleg nemi alapú a fájdalom megítélése?

A fájdalomról való kommunikáció ma is erősen kötődik a nemi szerepekhez – erről beszél Jámbor Eszter újságíró, Tabu kommunikációs szakember. A szakértő szerint a társadalmi beidegződések még az egészségügyben is érezhetőek.

Amerikai felmérések szerint, ha bekerül egy férfi a sürgősségire, és fájdalomra panaszkodik, átlagosan 16 perccel kap korábban fájdalomcsillapítót, mint egy nő. A probléma gyökere nem biológiai, hanem a hisztérikus, érzelmes nő sztereotípiáján alapuló rendszerszintű elfogultság

– mondja Jámbor Eszter.