Alighogy február második felében elindult a hivatalos kampányidőszak, Orbán Viktor elkezdte nyilvánosan terjeszteni, interjúkban és lakossági fórumokon hangoztatni, hogy az addigra a Fidesz kommunikációjában addigra már „összeukránozott” Tisza Pártot ténylegesen Ukrajnából finanszírozzák. Bizonyítékot ugyan Orbán nem mutatott be, de ez nem zavarta, sőt csak segítette a kormánytagokat, fideszes politikusokat, a holdudvar megmondóembereit és a kormánypárti sajtót abban, hogy másfél hónapon át, a választási kampány hajrájában szajkózzák, sőt tovább költsék és kiszínezzék a külföldről pénzelt Tisza Párt sztoriját. Orbán először konkrétan a Kossuth Rádióban, a szokásos miniszterelnöki rádióinterjúi egyikében, február 27-én utalt arra, hogy a Tiszát valahogy Ukrajnából finanszírozzák. Úgy fogalmazott: „Az ukránok beépültek a magyar politikába, pontos tudásunk van arról, hogy finanszírozzák a Tisza Pártot.” Pár nappal később, március 4-én, az ATV-n Rónai Egonnak adott interjújában azt is állította: „én ezt ötven napja mondom, hogy ez így van”. Így visszafejtve azt kapjuk, hogy Orbán elvileg már január 13. óta erről beszélt, ám a nyilvánosságban ennek nincs nyoma.Akkoriban Orbánnak egy fontos beszéde volt, a Fidesz január 10-i kongresszusán, de ott a Tisza Párt nevét ki sem ejtette. Megjegyezte viszont, ma már „össze-vissza lehet hazudozni, a magyar politikában is”. Január 13-án pedig Sulyok Tamás kiírta a választás időpontját április 12-re, de Orbán aznap sem említette a Tisza ukrán finanszírozását. Sőt, a következő hetekben sem és a február 14-i évértékelőjében sem, pedig ott szóba hozta a Tiszát, ami szerinte a globalista nagytőke milliárdjaival van kitömve – ekkor utalt a Shellre, az Erstére és Brüsszelre, mint „a halál vámszedői, a háború kutyái”.Orbán sokszor beszélt a Tisza ukrán finanszírozásáról, de nem bizonyítottaHVG/Veres ViktorAz Orbán által emlegetett ötven naphoz ugyanakkor közel esik a január 9-e, amikor is 11 órától ülésezett az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága. Az ülés egyetlen témája aznap „az illetékes titkosszolgálati szervezetektől kapott, Magyarország szempontjából fontos nemzetbiztonsági tájékoztatók” meghallgatása volt. Az ülés kereken 50 perces volt, de végig zártan, vagyis a nyilvánosság kizárásával zajlott. A HVG azonban az ott elhangzottakat ismerő forrástól úgy értesült, hogy olyan konkrét, közvetlen bizonyítékot nem ismertettek, amely alátámasztotta volna a Tisza Párt ukrán finanszírozását.A jelentés tartalma nem szivárgott ki, és a máskor a bizottság zárt ülésein tárgyalt témákról – utóbb nem feltétlenül pontosnak bizonyuló – (fél)információkat szívesen sejtető fideszes bizottsági tag, Kocsis Máté sem utalt ezúttal nyilvánosan ilyesmire, újdonságként hatott, amikor február végén Orbán megemlítette a témát. Az pedig egyenesen gyanús volt, hogy március elején a miniszterelnök szinte könyörgött, hogy a sajtó kérje ki a Tisza állítólagos ukrán finanszírozásának bizonyítékát. Azt mondta:Föl kell oldani a titkosítást. Kérni lehet. Én mindenkit biztatok. Ha van ilyen kérés, nem látom ennek az akadályát. És ott mindent meg fognak találni.