Közel harminc évvel ezelőtt akár sporttörténelmi esemény színtere is lehetett volna a szombathelyi – akkor még Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola – Pável Ágoston Kollégiumának egyik szobája.
Gábor barátom olyan sportőrült volt, hogy kitalálta, akár úgy is versenyezhetünk, ha ki sem mozdulunk a szobából. Csupán középen kifeszítünk két polc közé egy hálót 160–170 centis magasságban, szükség volt egy labdára (sajnos, arra már nem emlékszem, szivacs- vagy pingponglabdát használtunk), és indulhatott a Te-Fa-Pitty bajnokság. A tenisz, fallabda és pingpong ötvözete egy faék egyszerűségű szabályrendszeren alapult: a labda mindent érhet a faltól a plafonon át a polcokig, csak ne essen le. Ha mégis, akkor az ellenfélnek pont jár. Nos, hónapokon át így izzadtuk magunkat rommá…
Hogy miért jutott eszembe mindez egy hétvégi élményem után? Mert ezúttal is azt éreztem: ha van egy-két megszállott őrült, akkor nincs lehetetlen.
Ez akár a szállóigéje is lehetett volna annak a sporttörténelmi eseménynek, amelyre Zuglóban került sor: május közepén Budapesten rendezték meg az ETS (European Tour Series) Roundnet Európa Kupát, amely a kontinens legjobb játékosait és csapatait vonzotta a magyar fővárosba.
És az itthon nem túl ismert sportág azonnal részvételi csúcsot döntött – bár azt erős lenne mondani, hogy rárúgta az ajtót a világra, de talán beindított egy mozgalmat, amelyről évekkel ezelőtt még álmodni sem mertek volna a szervezők.
