Van az évnek egy szakasza, amikor vitorlázók sokasága nem a szélerőjelzéseket bújja, hanem a holdnaptárt figyeli. Az ugyanis a navigációs pont ahhoz, hogy kiderüljön, mikor rendezik meg a hazai hajósok legfontosabb versenyét, a Kékszalagot. A hagyományok szerint mindig a júliusi teliholdhoz legközelebbi csütörtökre időzítik Európa legrégebbi és leghosszabb tókerülő regattájának rajtját. Mégpedig azért, hogy minél erősebb holdfényben vitorlázhassanak a szeszélyes szélviszonyairól híres Balatonon azok, akik napnyugtáig nem tudják abszolválni a távot.A holdfény régóta kísérője a versenynek: 1953-ban például 40 órás eredménnyel nyerte a Kékszalagot a legendás Nemere II., pedig az olyan szélsebesnek számító cirkáló volt akkoriban, hogy két évvel későbbi, 10 óra 40 perces rekordját 57 éven át nem tudták megdönteni. Nagy különbségek persze nem csak régen voltak, a tavalyi futamon az utolsó hajó bő 29 óra után szelte át a célvonalat, míg az újabb rekordot felállító győztesnek, a magyar fejlesztésű, kétárbócos Fifty-Fifty nevű katamaránnak – Józsa Márton kormányos vezetésével – elég volt 4 óra és 24 perc. E két végeredmény között volt 25 óra és mintegy 600 hajó, s ez pontosan rámutat a Kékszalag lényegére: egyszerre komoly verseny a szponzorokkal rendelkező kevés profi, félprofi csapat számára, és élmény, kihívás, szórakozás vagy épp céges kapcsolatépítési lehetőség több száz hobbivitorlázó számára hosszú évtizedek óta.Nézők az 55. KékszalagonHVG / Vaszkó AngélaA regattát először 1934-ben rendezték meg, 2011 óta pedig évente elrajtol a mezőny, amelynek tagjai idén július 30-án bontanak vitorlát Balatonfürednél. A versenyzőknek 48 órájuk lesz arra, hogy teljesítsék a Balatonfüred-Balatonkenese-Siófok-Keszthely-Balatonfüred távot, amely légvonalban 140-160 kilométert jelent. Az, hogy végül hány kilométert tesznek meg, nem csak a kijelölt „pályától” függ. Kedvezőtlen szélben ugyanis nem tudnak a hajók a legrövidebb útvonalon haladni, cikcakkban hajózva pedig egyre nyúlik a táv. Bármilyen szél is fúj majd, az biztos, hogy az idén a megszokottnál rövidebb lesz az útvonal. A rendező Magyar Vitorlás Szövetség a Balaton szokatlanul alacsony vízállása miatt úgy döntött, hogy az 58. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjon 1600 méterrel keletebbre helyezi a keszthelyi bóját. A biztonsági okokból született döntés azt szolgálja, hogy a mélyebb merülésű, klasszikus vitorlások is teljesíthessék a távot. Ezzel légvonalban 3,2 kilométerrel rövidül a pálya – az egyébként fejtörést okozhat a szervezőknek, hogy ha egy ilyen rövidített pályán születne rekord, akkor az vajon hivatalos csúcsnak számítana-e. Meglehet, a kérdést eldönti majd az időjárás, az előrejelzések szerint ugyanis aligha lesz csúcsdöntésre alkalmas szél.Munkában a mancsaftShutterstockHolczhauser András, a Magyar Vitorlás Szövetség főtitkára a HVG-nek azt mondta, a Kékszalagon mintegy háromezer sportoló indul el általában 500-600 hajóval, s ez idén sem lesz másképp, de a pontos számot még nem tudni, mert akár a start előtti napon is lehet nevezni. Az eddigi legtöbb hajó a 2018-ban megrendezett 50. Kékszalagon indult, akkor több mint 680-at neveztek be. Az indulók között az idén is a Raiffeisen Audi Fifty-Fifty az egyik favorit, de nagyjából tíz olyan hajó – főként katamarán – van a tavon, amelynek valódi győzelmi esélye lehet. Közéjük tartozik többek között például az RSM, a Team Suzuki, az Audax Django, a Deboti Racing vagy éppen a KÜRT-Team-Kaáli is.Bár ezek jobbára egyedi, a balatoni széljárásra fejlesztett és átalakított hajók, vagyis nehéz belőni az értéküket, a használtak esetében is legalább 50-100 milliós tételt emlegetnek a szakértők. Ráadásul a fenntartási költségek is tetemesek, amiről sokat elárul, hogy egy ilyen kategóriájú hajóhoz csak a korszerű vitorlakészlet is több tízmilliós összeg lehet.Rajt előtti pillanatokMTI / Vasvári TamásBár a Kékszalag a múltja és a résztvevők száma alapján az ismert versenyek közé tartozik, rendre felmerül, hogy lehet-e növelni a nemzetközi presztízsét, jobban kihasználni az országmarketingben. Holczhauser András szerint a lehetőségek korlátozottak. Az tény, hogy Európa-szerte ismert versenyről van szó, különösen a vitorlázók körében, ám a hajók helyszínre szállítása rendkívül költséges. Emiatt viszonylag kevés olyan külföldi csapat érkezik például Svájcból, Németországból vagy Olaszországból, amelyik kifejezetten győzelmi eséllyel indulhatna. Ezzel együtt az elmúlt években voltak olyan kezdeményezések, amelyek célja az volt, hogy nemzetközi szinten magasabb polcra kerüljön a Kékszalag. Holczhauser András felelevenítette, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség és más európai tókerülő versenyek, köztük a Garda-tavi Centomiglia és a Genfi-tavi Bol d’Or szervezői a 2010-es évek közepén már tárgyaltak egy közös versenysorozat létrehozásáról. Ennek az együttműködésnek köszönhetően érkezett például a Balatonra a Safram nevű svájci katamarán, amelynek legénysége kétszer is nyert Kékszalagot.Versenyezni muszájA Kékszalag a legismertebb hazai vitorlásverseny, de szezonban szinte egymást érik a tavon a regatták, amelyekre évente összesen 27 ezer nevezés érkezik. Különösen népszerű a tó keleti medencéjében évente megrendezett Fehér Szalag és a Tihany környéki Félsziget-kerülő verseny. De verseny és verseny között is nagy különbségek vannak. A versenyvitorlázás a közhiedelemmel ellentétben rendkívül kemény sport, a vitorlázó minden lépését megtervezi, a futamok során állandó stratégiai és taktikai csata zajlik, közben pedig fizikailag is rendkívül megterhelő helyzetben kell dolgoznia a hajóban – tesz markáns különbséget a versenyszerű és a túra- vagy hobbivitorlázás között Rutai István, a Tihanyi Hajós Egylet vezetője. A topcsapatokat leszámítva a Kékszalagot is elsősorban tömegsportrendezvénynek tartja: ahogyan egy Balaton-kerülő kerékpáros-rendezvény résztvevője sem feltétlenül tekinti magát kerékpárversenyzőnek, úgy a Kékszalagon indulók jelentős része sem versenyvitorlázó.Nyitókép: Kékszalag verseny Balaton Fotó: Magyar Vitorlás Szövetség