Elég volt Yuri Tielemans szemébe nézni, hogy tudjuk, milyen sportoló. Persze, hogy jövünk mi milliárdnyian ahhoz, hogy az életüket meghatározó pillanatban más emberek szemébe nézzünk, olyanokéba, akiknek nem velünk van elszámolnivalójuk, akik nem velünk párbajoznak éppen, és akik azt sem tudják kik vagyunk? Mi is csak azért tudhatjuk, mert ilyenkor a szemükbe nézhetünk. Megtesszük, mert feljogosít minket, hogy igazából miattunk van minden, az a luxus élet is, amelybe visszatérnek, ha elrontották, ha belőtték a tizenegyest.
Yuri Tielemans nagyszerű sportoló. Nem azért, amiért a döntő helyzetben, a 11-es párbaj előtti utolsó mentsvárat jelentő 11-esnél nem hibázott, hanem a tekintete miatt. Yuri Tielemans szeme azt mondta nekünk, akik ültünk a TV előtt, mert a tekintet a szem szava,
hogy ezért dolgoztam, ezt szerettem volna gyerekkorom óta, és most elveszem. Nem volt benne kétség.
A momentum feszültségével disszonáns, Tielemans jellemével harmonikus gondolat. Belőtte a bal felső sarokba, Szenegál kiesett, Belgium továbblépett.
Tielemans esélyt sem adott a szenegáli kapusnak.
