A terrorizmus már jó ideje része mindennapjainknak, és a fejlett világban elterjedt az a konszenzus, miszerint a terroristák követeléseinek nem szabad engedni, ám erről a személyükben fenyegetett, teljhatalommal bíró középkori uralkodók máshogy gondolkodtak.
Szultán vs. aszaszinok
Az 1137-ben született, a Fátimada-dinasztia hatalmát 1171-ben megdöntő Szaladin egyiptomi szultán zseniális hadvezérként vonult be a történelembe: 1187-ben visszahódította a keresztesektől Jeruzsálemet, majd Egyiptomot, Szíriát és a Földközi-tenger keleti partvidékének jelentős részét egyesítette uralma alatt, megalapítva az Ajjúbida-dinasztia birodalmát. Az iszlám szunnita ágának híveként hasonló magabiztossággal látott hozzá a különböző síita és egyéb szekták, köztük az aszaszinok felszámolásának is.
A szultán 1174-ben fordult a szinte bevehetetlen erődítményekkel rendelkező szekta ellen, amelynek tagjai 1175-ben meg is próbálták eltenni láb alól, de a merénylőknek ekkor még nem sikerült a szultán közelébe férkőzniük. Szaladin ezután még jobban ügyelt biztonságára:
sátra környékét krétaporral szóratta be, hogy bármilyen lábnyom meglátszódjon rajta, testőrei pedig fáklyákkal felszerelt láncban vették körbe a hálóhelyét éjszakánként.
