Róbert közel húsz éve szolgál baleseti helyszínelőként, jelenleg az autópálya-rendőrséget erősíti. Megyei szervként nemcsak az autópálya egy szakaszán tartják fenn a rendet, és reagálnak a bejelentésekre, de a környékbeli városokban is eljárhatnak. „Közlekedési baleset történt, elütöttek egy borzot, őzet láttak az út szélén, valaki fizetés nélkül hajtott el a benzinkútról, leesett egy tartály a kamionról – ezeket mind nekünk kell kezelni, ráadásul nyomozati és helyszínelési technikusi munkát is végzünk” – sorolta.
Arról, hogy miért a rendőri hivatást választotta, azt mondta:
Normális, épkézláb ember nem megy rendőrnek. Mindannyiunkban van valami, ami erre a pályára vitt minket. És ezt a rendszer kihasználja. Visszaél azzal, hogy szeretjük ezt csinálni.
Hogy miként használja ki a rendőrség az állomány hivatástudatát, illetve milyen problémák feszítik belülről a rendfenntartó erőket, háttérbeszélgetések alapján próbáltuk feltárni – hét órán át beszéltünk az ország különböző részein, eltérő munkakörben és beosztásban dolgozók rendőrségi alkalmazottakkal, hivatásosokkal és nem fegyveres munkavállalókkal, fiatal járőrrel és évtizedek óta a pályán levő nyomozóval, budapesti és vidéki kapitányságokon dolgozókkal, hogy átfogó képet kapjunk a rendőrség belső viszonyairól.
