A nehéz körülmények között élő emberek felzárkóztatásáért dolgozó L. Ritók Nóra egy interjúban elárulta, hogy egy éven keresztül nyomasztották az Alkotmányvédelmi Hivatal emberei.Újságírók, civilek, ellenzékiek ellen zajlott műveletek sora tanúskodik arról, hogy a bukott kormány politikai rendőrséggé silányította a titkosszolgálatokat.Az új kormánynak intézményi szintű reformot kell végrehajtania, az érintetteknek pedig erkölcsi elégtételt kell adni.Hatékony jogorvoslatra és ellenőrzésre van szükség ahhoz, hogy a titkosszolgálatok ne válhassanak újra politikai fegyverré.A gyerekszegénység és mélyszegénység ellen küzdő Igazgyöngy Alapítvány vezetője, L. Ritók Nóra szombaton a Partizánban beszélt arról, hogy egy éven keresztül rendszeresen felkeresték az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai, és arra utaló jeleket tapasztalt, hogy a telefonhívásait is lehallgatják. Érthetetlen, hogy egy titkosszolgálat miért fordítja erre az erőforrásait: Nóra és munkatársai nehéz körülmények között élő emberek felzárkóztatásáért végeznek pótolhatatlan munkát, tevékenységük átlátható, arról a nyilvánosságban is tájékozódhatnak a hivatal emberei. Nehéz másra gondolni, mint hogy a hazai civil szféra emblematikus, és a kormányzat munkásságáról kritikusan megnyilvánuló alakját próbálták nyomás alá helyezni abban az időben, amikor a Norvég Civil Alap támogatásából részesülő civilek ellen folytatott a hatalom aljas politikai hadjáratot. A megkeresések komoly lelki terhet jelentettek Nóra számára, és bár büntetőjogi következményekkel is fenyegették, ha beszél erről, most a nyilvánosság elé állt, hogy kimondja: így nem lehet bánni civilekkel.L. Ritók Nóra esete abba a folyamatba illeszkedik, amelynek során a megbukott kormány politikai rendőrséggé silányította a titkosszolgálatokat. Ennek a folyamatnak volt része újságírók, civilek és az ellenzék nemzetbiztonsági fenyegetésként való megbélyegzése, a megfigyelésüket leleplező Pegasus-botrány, Dezső András beszervezésének kísérlete és a Tisza Párt elleni akció is.Az új kormány legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy ezeket a visszaéléseket feltárja, és intézményi szintű reformot hajtson végre.A feltárás elengedhetetlen ahhoz, hogy az érintettek erkölcsi elégtételt kapjanak. A nyilvános szembenézés visszatartó erővel bír az újabb jogsértésekkel szemben, és szükséges ahhoz, hogy elkezdődhessen a magyar államba és a nemzetbiztonsági szolgálatokba vetett bizalom helyreállítása. A szolgálatok csak akkor tudják hatékonyan ellátni a feladataikat, ha a társadalom bízik bennük.A politikai fordulat 1990 óta nem látott lehetőséget teremt arra, hogy a titkosszolgálatok felett érdemi alapjogi ellenőrzés jöjjön létre – amire eddig még soha nem került sor. A változások valódi kérdése, hogy hogyan lehet a rendszert úgy átalakítani, hogy ne történhessenek többé rendszerszintű visszaélések. Az erre vonatkozó javaslataink nem légből kapottak: kiemelten foglalkozunk az állami megfigyelésekkel, és eljárásokban képviseljük a jogsértések áldozatait. Tapasztalataink nyomán fogalmaztuk meg azokat a lépéseket, amelyekre minimálisan szükség van ahhoz, hogy a titkosszolgálatok ne válhassanak politikai fegyverré.A mindenkori kormány által befolyásolt miniszteri engedélyezés helyett jogilag ellenőrizhető érdekmérlegelésen alapuló bírói engedélyezést kell bevezetni a megfigyeléseknél. Ennek során azt is vizsgálni kell, hogy az engedélyezés valós nemzetbiztonsági indokból történik-e.Hatékony jogorvoslati rendszerre van szükség. Pereinkből tudjuk, hogy jelenleg senki nem férhet hozzá azokhoz az adatokhoz, amelyeket jogellenesen gyűjtöttek róla, és jóvátételt sem kaphat. Ez azért lehetséges, mert a legtöbbször nem is lehet igazolni, hogy a titkosszolgálatok egyáltalán kezelik valakinek az adatait, és nincsenek olyan eljárások, amelyekben meg lehetne ismerni a jogellenesen gyűjtött adatokat. Ezért be kell vezetni az utólagos értesítést a megfigyelésről – amikor ez már nem sért nemzetbiztonsági érdeket –, illetve biztosítani kell olyan eljárásokat, amelynek során a bíróságok akkor is ki tudják vizsgálni a lehetséges titkosszolgálati visszaéléseket, ha az érintett kezében nincsenek szilárd bizonyítékok.A hatékony jogorvoslatnak az is akadálya, hogy ma a minősített (vagyis államtitoknak minősülő) adatok titkosítását gyakorlatilag lehetetlen feloldatni, még a legnyilvánvalóbb jogsértések esetén is. Ezért meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a bíróságok vizsgálhassák, valósak-e a titkosítás indokai, és nem fűződik-e nagyobb érdek a feloldáshoz.Meg kell teremteni a kormány és a szolgálatok tevékenysége feletti valós parlamenti kontrollt. Jelenleg a Nemzetbiztonsági Bizottság munkáját megbéníthatják a többségben lévő kormánypárti képviselők, ezért meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az érdemi munka független legyen a számbeli viszonyoktól.Titkosszolgálati tevékenységet csak törvényben kijelölt szervek végezhessenek, törvényben lefektetett szabályokkal és tiszta felelősségi viszonyokkal. Nem jöhetnek létre olyan „árnyék-titkosszolgálatok”, és főleg nem működhetnek olyan informális csoportok a nemzetbiztonsági szolgálatokon belül, amilyenek a gyanú szerint a Gundalf-ügyben is tevékenykedtek.Mindez hatalmas lépést jelentene a titkosszolgálatok, illetve a nekik utasításokat adó mindenkori politikai vezetés elszámoltathatósága felé. Minél többen állnak a nyilvánosság elé történetükkel, annál nagyobb lesz a nyomás a kormányon a változtatásra. Bár egyedi visszaélések a legerősebb garanciák mellett is előfordulhatnak, de ha sikerül kellően erős jogállami intézményrendszert kiépíteni, ezek nem válhatnak rendszerszintűvé. Az erre megnyílt történelmi lehetőséget elszalasztani történelmi bűn lenne.Remport Ádám