Egyre több fideszes nyilatkozik arról, hogy szerinte mi volt rossz az elmúlt évek kormányzásában. Vannak, akik egymásnak ugrottak, egymásnak üzengetnek, mások általánosságban emlegetnek hibákat. A legfelsőbb szintű felelősöket azonban senki nem nevezi meg. Névtelen fideszes nyomásgyakorlók, rossz kampány, elhibázott működés, luxizó kullancsréteg volt csak. Senki nem meri kimondani, hogy kik építették ki a rendszert, és hogy a NER egészéből nem kértek a választók.
„A demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai” – ez áll abban a 2010-ben elfogadott parlamenti politikai nyilatkozatban, amiben a választás eredményére hivatkozva kinyilvánította a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, azaz a NER felépítését.
Tizenhat évvel később, a Tisza Párt elsöprő győzelmét követően az új miniszter és leendő kormánytagjai első hivatalos megszólalásaikban a NER által okozott társadalmi, politikai és gazdasági károkat sorolják – ki-ki a maga szakterületén. Magyar Péter első miniszterelnöki beszédében például azt mondta: „Ha túl leszünk a szembenézésen és az igazságtételen, akkor megbékélésre van szükség. Csakhogy nyílt, vérző sebű áldozatoktól nehéz kérni a megbékélés munkáját, márpedig az előző két évtized áldozatainak sora hosszú.”
