Már nehéz felidézni, mennyire a semmiből robbant be tizenegy évvel ezelőtt a Saul fia a cannes-i filmfesztiválon: elnyerte a zsűri nagydíját, majd diadalmenete végül az Oscarig vezetett. A film rendezője, Nemes Jeles László azóta két csalódást is megélt: sem a Napszállta, sem az Árva nem kellett Cannes-nak. Most viszont újra a versenyprogramban szerepel negyedik filmjével, a francia pénzből, francia sztárral és egy francia nemzeti hősről készült Moulinnel. A 49 éves rendezővel a helyszínen beszélgettünk a cannes-i premier rituáléjáról, Jean Moulin legendájáról, Pajor Tamás szenvedélyéről, az édesanyja cameójáról, valamint arról is, miért érzi a magyar politikai változásokat szinte szakrális élménynek.
Mihez hasonlítanád azt, amit vasárnap éreztél a díszbemutatón, amikor a vetítés végén felcsattant a taps?Megható pillanatok voltak, mert amikor az ember elhozza a filmjét egy ilyen helyre, akkor az egész úgy van kitalálva, mintha valamiféle vallásos rituálén lennél. A legfontosabb persze az, hogy először osztjuk meg ezt az élményt, ezt a filmet az első nézőivel. Ez önmagában is megható, és külön megható, hogy egy olyan emberről csináltam filmet, aki szerintem tényleg megérdemli, hogy emlékezzünk rá. Emiatt az egész kapott még egy külön dimenziót.Amikor interjúztam veled itt Cannes-ban 11 évvel ezelőtt, a Saul fia bemutatója után, azt mondtad, hogy „ha Spielberg szarnak tartaná a filmet, az fájna”. Most ki az, akinek a véleménye fájna, ha rossznak tartaná a Moulint?Most már egyáltalán nem gondolok ilyen dolgokra. Érdekes, hogy akkor még igen. A Saul a holokausztfilmek tradíciójába került bele, de máshová pozicionálta magát, más típusú látásmódot képviselt. A mostani filmmel kapcsolatban egyáltalán nincs ilyen érzésem, mert az ellenállási filmek tradíciója szerintem nem annyira érzékeny terep, mint a holokausztfilmeké.A Saul fia után kétszer is kikosarazott Cannes: sem a Napszálltát, sem az Árvát nem válogatták be. Az, hogy most itt vagy a negyedik filmeddel, kicsit olyan, mint amikor megcsal a csajod, szenvedsz miatta, aztán újra összejöttök, de igazából már nem bízol benne?Vicces hasonlat. Azt érzem, hogy mindennek van oka. Az pedig, hogy visszatértem, és ahogy a fesztiváligazgató és az itteni emberek fogadtak, valamilyen szinten kárpótolt a múltért.Nemes Jeles László rendező (középen) az alkotókkal közösen a Moulin című filmjük bemutatóján a 79. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon MTI / EPA / Sebastien NogierMost, hogy újra találkoztatok, Thierry Frémaux fesztiváligazgató mondott valamit az előző két kikosarazásról, vagy ez nem téma?
