Sokunk számára ismerős az érzés, amikor napok óta készülünk valamilyen téttel bíró eseményre. Elképzeljük a helyzetet, elpróbáljuk a mondatokat, és amikor élesben vagyunk, mégsem a terveink szerint alakulnak a dolgok. Később pedig végtelenített formában játsszuk le magunkban a filmet a történtekről, és hogy mit kellett volna másképpen csinálnunk. Ha egy ilyen helyzet után dühösek vagyunk magunkra, és a konfliktust automatikusan veszélyként éljük meg, akkor valószínűleg inkább az elkerülő mintázat működik bennünk. E jelek persze nem azt üzenik, hogy gyávák lennénk: inkább arra utalnak, hogy az önérvényesítés tanulási terület számunkra. A kérdés adott: hogyan álljunk ki magunkért úgy, hogy közben ne sérüljön a kapcsolatunk másokkal?
Hozzászólások
