Állásinterjú, kiválasztás, személyiségteszt: már nem csak az számít, hogy megfelelünk-e egy pozíciónak, hanem az is, hogy valóban nekünk való-e az adott munka. A modern kiválasztási folyamatok egyre inkább azt vizsgálják, hol tudunk hosszú távon jól teljesíteni, és mennyire illeszkedünk egy munkakörhöz. Lehet, hogy a „tökéletes állás”, amire vágyunk, valójában nem is passzol hozzánk? Hevesi Lia pszichológussal beszélgettünk arról, hogyan segítenek a személyiség- és kompetenciatesztek elkerülni a rossz döntéseket.
Van egy állás, amit nagyon akarunk. Nemcsak egy a sok közül, hanem az, amire azt mondjuk, ha ezt megkapnám, minden a helyére kerülne: jobb fizetés, nagyobb presztízs, izgalmasabb feladatok. A kiválasztási folyamat elején általában azt feltételezzük, hogy a kérdés egyszerű, elég jók vagyunk-e hozzá? Megfelelünk-e az elvárásoknak, van-e elég tapasztalatunk, tudjuk-e azt, amit kérnek. Van azonban egy másik kérdés is, amely sokkal ritkábban kerül szóba, valójában nekünk való-e az a munka, amit ennyire szeretnénk?Álomállásból rémálomA modern kiválasztási rendszerek – különösen a személyiség- és kompetenciatesztek – egyre inkább erre a kérdésre keresik a választ. Nem arra, hogy ki a „jobb” vagy „rosszabb” jelölt, hanem arra, hogy ki miben tud jól működni. Ez a megközelítés elsőre szokatlan lehet, a legtöbben ugyanis úgy gondolkodunk a karrierről, mint egy lineáris fejlődési útról: minél magasabb pozíció, annál nagyobb siker, a pszichológia azonban árnyaltabb képet mutat.
