Az új magyar kormány előtt álló egyik legfontosabb kihívás a hazai bérszínvonal felzárkóztatása az Európai Unió többi országának bérszínvonalához – írja a GKI Gazdaságkutató friss elemzése. A hazai bérszínvonal és a minimálbér ugyanis az elmúlt években tapasztalt növekedés ellenére is az európai uniós rangsor végén kullog.Az elemzés szerint 2010 és 2019 között dinamikus felzárkózás jellemezte a hazai béreket: a bruttó átlagkereset reálértéke 55 százalékkal, a minimálbéré 67 százalékkal, a garantált bérminimumé (szakmunkás minimálbér) pedig közel 79 százalékkal emelkedett 2010-hez képest. Ezt követően a 2020-as évek elején a kedvezőtlen makrogazdasági környezet – a koronavírus-válság, majd a geopolitikai feszültségek és az inflációs sokk – megtörte ezt a trendet: a reálbérek növekedése érdemben lelassult és a korábban elért szint is csökkent.2024-ben egyértelmű fordulat rajzolódott ki: az infláció mérséklődése mellett a nominális béremelések ismét reálbér-növekedést eredményeztek, majd 2025-ben ez folytatódott, de már lassuló ütemben. 2026. január 1-jétől a minimálbér 11 százalékkal, 322 800 forintra, a garantált bérminimum pedig 7 százalékkal, 373 200 forintra emelkedett.Forrás: GKI Gazdaságkutató Zrt. Összességében idén, a várható 4 százalék körüli reálkereset emelkedés hatására 2010-hez képest a bruttó átlagbér reálértéke 95 százalékkal lesz magasabb, miközben a minimálbér (+130 százalék) és a garantált bérminimum (+115 százalék) reálértéke gyorsabban emelkedik, így a bérszintek összébb torlódnak. A gyorsan emelkedő minimálbér és garantált bérminimum a legalsó kereseti sávokban növelik a fogyasztást, ugyanakkor ez a vállalatok oldalán érdemi alkalmazkodást kíván. Ezért a költségvetési és foglalkoztatási hatás végső soron attól függ, mennyire tudják a cégek kigazdálkodni a magasabb bérköltséget.A jelenlegi gazdasági környezetben ez sok esetben nehézséget jelent, ami a foglalkoztatás visszafogásán (elbocsátásokon) keresztül mérsékli a béremelések pozitív hatásait. Bár a munkaerőpiac még feszes, a minimálbéren és a garantált bérminimumon dolgozók továbbra is sérülékenyebbek, és képzettségi, illetve földrajzi okok miatt nehezebben találnak állást. Ezért a kérdés nem az, hogy van-e értelme a kétfajta minimálbér emelésének, hanem az, hogy mekkora emelés mellett marad az gazdaságilag fenntartható.Forrás: GKI Gazdaságkutató Zrt. Érdemes ezért összevetni a hazai helyzetet a közép-európai és az uniós munkaerőpiaccal. A 2025-ös adatok alapján a magyar éves bruttó átlagbér 21,3 ezer euró volt, amivel Szlovákiát megelőztük, de elmaradtunk Csehországtól és Lengyelországtól. A vizsgált országok között a minimálbér szintje a második, az átlagos bérszint pedig a 3. legalacsonyabb érték az Unióban. Ez azt jelenti, hogy a magyar bérszint az uniós országokhoz képest jelentős lemaradást mutat, vagyis lenne tér a felzárkózásra.Összességében a 2010-2026 közötti reálbéremelkedés nem volt elég a bérfelzárkóztatáshoz, ugyanakkor a további folytatás előtt jelentős akadályok állnak. A következő időszak fő kérdése ezért az lesz, hogy a béremelések tudják-e úgy támogatni a bérfelzárkózást, hogy közben ne terheljék túl a vállalatokat és ne veszélyeztessék a foglalkoztatás stabilitását. A megoldás a vállalati termelékenység növelése, mert ez alapozza meg a bérszínvonal uniós átlagnál gyorsabb emelkedését.