A befektetési szakember szerint két érdek ütközik: egyrészt az alacsony infláció érdekében erős forintárfolyamra lenne szükség – illetve a forintban megtakarítóknak is ez lenne jó – másrészt viszont célszerű lenne, ha az euróbevezetéssel nem döntenénk romba az országnak igen fontos exportszektort közben, különös tekintettel arra, hogy ha már egyszer beléptünk, akkor nincs lehetőségünk átértékelésre, a belső kiigazítás pedig nagyon fájdalmas tud lenni – írja friss blogbejegyzésében.
Hogyan lehet ebben kompromisszumra jutni?
Nyilvánvalóan sok függ a külső körülményektől: egy igen erősen inflatórikus világban (például olajárrobbanás) muszáj lesz felértékelni a forintot, ám ha a külső környezet kedvezőbb, akkor nem annyira lesz ilyen nyomás.
Számos módszer van arra, hogy megállapítsuk mi az az árfolyam, ami nagyjából jó az országnak. A Numbeo megélhetési költségeket összehasonlító számai alapján alapján Zsiday Viktor összehasonlította a hozzánk nagyjából hasonló fejlettségű, környező exszocialista országok fővárosainak átlagos árszínvonalát a magyar fővároséval. Ha feltételezzük, hogy ezekben a hasonló adottságú országokban hasonló árszintnek kell lenni, akkor ez alapján az adódik, hogy az alábbi forint-euró árfolyamok mellett lenne ugyanaz a Numbeo által figyelt, elég reprezentatív termékkosár ára a különböző helyeken, mint Budapesten:
