Dömötör András videóüzenete – Fotó: Gordon EszterA Magyar Színházi Társaság kezdeményezésére közösen tartott egyeztető fórumot pénteken több előadó-művészeti szervezet, köztük a Színházi Dolgozók Szakszervezete (SzíDoSz), a MASZK Országos Színészegyesület és a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ). Az Eötvös10 Művelődési Házban rendezett fórumon húsznál is több szervezet képviselője szólalt fel, mert most úgy érzik, a kormányváltás lehetőséget ad arra, hogy újragondolják működésük alapjait. A cél, hogy egy olyan közösen megvitatott szakmai javaslatcsomagot állítsanak össze, amit aztán a döntéshozók elé terjeszthetnek.Bodor Johanna, a Magyar Színházi Társaság (MSZT) elnöke a nyitóbeszédében ismét azt emelte ki, hogy történelmi léptékben is súlyos központosítás zajlott a magyar kultúrában az elmúlt másfél évtizedben, és a szakmai autonómia is meggyengült, ezért kiszámíthatóbb, szakmailag hitelesebb és emberibb kulturális rendszert kell kialakítani. Ehhez egy történelmi változás kapujában állnak, az MSZT kidolgozott javaslatcsomagja pedig többek közt a finanszírozást, a minőségbiztosítást és a digitális jelenlét kérdéseit érintik – ezeket szeretnék a teljes szakma bevonásával megvitatni.A fórumot vezető Stahl Judit ezután sorra szólította a színpadra a szervezetek és intézmények képviselőit, akik közül többen arról beszéltek: ahelyett, hogy egy szűk személyi és intézményi kör birtokolja a döntéshozatalt, partnerségre, átláthatóságra és szakmai egyenrangúságra alapuló szisztémára van szükség.Az Örkény Színház igazgatója, Gáspár Máté is azzal kezdte, hogy utoljára húsz évvel ezelőtt, még a Krétakör társulat tagjaként vett részt hasonló szakmai egyeztetésen, azóta a generációjából sokakat megaláztak, ellehetetlenítettek,„elvették a kedvüket a munkától és az élettől”.Gáspár szerint először őszintén szembe kellene nézni azzal, hogy mi történt ezekben az években, és csak ezután lehet jóvátételekben és jövőképben gondolkodni.Rusznyák Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője az elmúlt 16 évet egy rossz előadásnak nevezte, szerinte mostantól közös értékekben kell megállapodni, de úgy, hogy az „ideológiai maszlagokat”, hogy „mi a magyar és a nemzeti” ki kell vonni ebből. A kulturális rendszerben lett volna elég pénzt, ha a kormányzat nem szór el feleslegesen milliárdokat, ezeknek a töredéke az életet jelenthette volna a kis társulatoknak. Duda Éva koreográfus is arról beszélt, hogy míg társulatával az elmúlt években megháromszorozták a nézőszámukat, alig sikerült állami támogatásokhoz jutniuk, mégpedig egyértelműen politikai okokból, illetve hiába jelentkeztek többször is kiemelt státuszra, a Táncbizottság elutasította azt. Szerinte a rendszerben jelenleg nincsenek kapaszkodók, a független együttesek pedig úgy érzik, teljesen magukra hagyták őket.Rudolf Péter és Duda Éva – Fotó: Gordon EszterMarosvásárhelyi otthonából, videóüzenetben jelentkezett be Székely Csaba drámaíró, aki az elmúlt 16 évet az anakonda szorításához hasonlította. Azt mondta,az anakonda rátekeredik az emberre, elkezdi szorítani, aztán egyre erősebb a szorítása, és az ember nem azért hallgat, mert nincs mondanivalója, hanem mert nincs levegője.Székely szerint sokan így élték meg a NER-t, amelyben egyre nehezebb volt alkotni. „Azt várták, hogy kussoljunk, aztán szép lassan fulladjunk meg”.A Marosvásárhelyen élő drámaíró az előző kormányzat egyik legsúlyosabb bűnének azt tartja, ahogyan az politikai eszközként használta a határon túli magyarokat, és közülük többekből „kápót csinált”. Majd azt mondta: „A NER közben a képzeletet is megpróbálta elfoglalni, és elhitette a nézőkkel, hogy a függetlenség veszélyes, a kritika hálátlanság, a szabadság pedig zavaros.” Szerinte hiába enyhül most az anakonda szorítása, az emberi test sokáig emlékszik erre, ezért nehéz lesz az öncenzúra és a félelem reflexeit eltüntetni, újra kell tanulni a bátorságot. De szerinte nem szabad megvárni, míg minden „nagyúrnak” lejár a mandátuma a kulturális intézmények élén, és azt sürgette, hogy „végleg szabaduljunk meg az anakondától”.A Vígszínház igazgatója, Rudolf Péter szerint is nagyon sok fájdalom gyűlt össze az elmúlt években, és fontosnak tartja a megbékélést. Első konkrét lépésként azt javasolta, hogy szűnjön meg a két színházi szervezet (azaz a Magyar Színházi Társaság és az ellenében, Vidnyánszky Attila javaslatára létrehozott Magyar Teátrumi Társaság), és helyettük jöjjön létre egy új, ami nem osztja ketté a szakmát vesztesekre és győztesekre.Többen beszéltek a színházi találkozó reformjáról is, hogy az újra „méltó seregszemle” legyen. A POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) egykori vezetője, Jordán Tamás a videóüzenetében azt mondta: a magyar színházi élet szándékos kettéosztása és a „most mi jövünk” leuralása vezetett el a POSZT végéig is, amit a személyes tragédiájának gondol. Majd felajánlotta, hogy az új színházi találkozó szervezőivel szívesen megosztja sok éves tapasztalatait. Fotó: Gordon EszterDömötör András rendező, aki egyike azoknak, akik a NER idején a rendezői bázisukat Németországba helyezték át, szintén egy felvételt küldött, ő a decentralizáció fontosságát hangsúlyozta. Például azt, hogy egy vezető kezében – bármekkora tehetség is – ne összpontosuljon a jelenlegihez hasonló hatalom, és egy igazgató vagy rektor ne lehessen két ciklusnál hosszabban pozícióban. De kitért a női jogok fontosságára is a „férfiak uralta szakmában”, szerinte egészségesebb munkalégkört kellene kialakítani a színházakban.Nem egészséges szakmai közegNagy Zoltán, a FESZ ügyvezetője is hosszan sorolta, az elmúlt másfél évtizedben hogyan lehetetlenítették el a hazai független szcénát, akik számára szerinte a kulturális pluralizmus megteremtése és egy új előadó-művészeti törvény létrehozása lenne elsődlegesen fontos. A FESZ e téren egy lépéssel előrébb jár, a szervezet néhány nappal korábban közzétett egy kulturális javaslatcsomagot Dologidő címmel, ebben többek között a tao és a kata visszavezetésére, a pályázati rendszer megreformálására és a kulturális vidékfejlesztési stratégia átalakítására tettek javaslatot.Az előadó-művészeti szakma munkajogi érdekképviseletét ellátó Színházi Dolgozók Szakszervezete képviseletében Savanyu Gergely egy művészi életpálya-modell létrehozását sürgette, ami kiszámítható jövőt és szociális biztonságot ad a szakmában dolgozóknak. Szerinte a jelenlegi rendszer oda vezet, hogy elérve a nyugdíjat sokan létbizonytalanságba kerülnek, emiatt rengetegen fordulnak hozzájuk segélyért.A MASZK Országos Színészegyesület vezetője, Zoltán Áron színész arról beszélt, hogy a szakmájában általános a félelem, egy közel félezer színész bevonásával készült kutatás szerint sok színész nem meri megkérdezni, milyen szerződést ír alá, mert szerintük már a szerződési feltételek megvitatásának szándéka is feketelistázáshoz vezethet. „Ez nem egészséges szakmai közeg” – mondta Zoltán Áron, aki szerint meg kell erősíteni az előadó-művészek jogérvényesítését.Az egyeztető fórumon javaslatként felmerült még:egy új finanszírozási modell, ami tervezhető, átlátható, szakmai alapokon nyugszik és ideológiától mentes;a tao visszavezetése, de csak fékek beépítésével, a „stiklik kiszűrésével” és teljesítményhez kötve;egy kamara és egy kamarai törvény létrehozása: ez alapján a színházi szakmában csak a kamarai tagok dolgozhatnának, a tagság pedig – például etikai okokból – megvonható lenne egy időre;ágazati kollektív szerződés kidolgozása;nagyobb figyelem a színházi dolgozók mentális egészségére;a színházi képzések összehangolása, mivel a „színészképzés egyszerre szétesett és túlpörgött”;a műszaki-technikai szakmák bérrendezése, szakmai utánpótlásuk megoldása;egy országos népszínházi modell kidolgozása, hogy a magas kultúrához vidéken is hozzá lehessen jutni.