Háború, gyilkosságok, a francia felvilágosodás tudásvágya és zsenik egy hajón: a bougainvillea felfedezésének története olyan fordulatos, mint egy kalandregény, nem véletlen, hogy Passuth László Az édenkert az óceánban címmel történelmi regényt is írt Louis Antoine de Bougainville életéről és Tahiti újrafelfedezéséről. Ahogy Passuth is rámutat, Bougainville neve javarészt feledésbe merült, de az azonos nevű virágé, a bougainvilleáé (magyarul murvafürtnek vagy csillagfürtnek is hívják) nem: „nagyon sok ember számára ez az egyetlen fogalom tartotta fenn e kedves óceáni hajós emlékezetét”.
Az ember joggal hihetné, hogy a Bougainvillea nemzetség a felfedezőjéről vagy az első leírójáról kapta a nevét, de a helyzet ennél bonyolultabb. Bár Louis Antoine de Bougainville sokoldalú tehetség volt, a botanikához kevésbé értett: jogot és matematikát tanult a Sorbonne-on, ez utóbbiban elért érdemeiért (pontosabban: az integrálszámításról írott két könyvéért) pedig a brit Royal Society is a tagjai közé választotta. Ettől még nem lett felhőtlen a viszonya a britekkel: matematikai tanulmányait követően egy barátjával együtt katonának állt, és 1756-ban Kanadába utazott Montcalm márki szárnysegédjeként, és a gyarmati háborúkban harcolt, miközben folytatta matematikai tanulmányait is.
