Több mint fél év telt el azóta, hogy Amerika és Izrael február utolsó napjaiban megtámadták Iránt, és a háborúnak eddig csak vesztese van. A 444 is sokat írt arról, hogy Amerika nem csak egy vietnámi léptékű katasztrófába lavírozta magát, hanem egyúttal olyan szintre merítette le hadászati készleteit, hogy nagyon nehezen tudna hatékonyan reagálni, ha egy ellensége a világon máshol újabb frontot emelt ellene. Például valahol Kína környékén.
Szeptember elején viszont már az is egyértelmű, hogy a háború hatására nem csak Amerika, hanem Irán pozíciói is gyengülnek. A Hormuzi-szoros lezárása, ami sokáig Teherán csodafegyverének tűnt, egyre kevésbé alkalmas Washington és közel-keleti partnereinek zsarolására, sakkban tartására.
Lyuk a szoroson
A fél éve tartó háború nagyjából két részre osztható. Az első a kezdetétől az április 8-án megkötött, eredetileg kéthetes, majd többször meghosszabbított tűzszünetig tartott. Április 8-a óta tartó második fázisban a háborús helyzet a majdnem teljes tűzszünet és a gyors ütésváltások között ingadozik. A Hormuzi-szoros viszont szinte végig teljesen zárva maradt.
„Örökké Irán kezében” – A Hormuzi-szorost ábrázoló plakát Teheránban
