„Világ hajói, indítsátok a motorjaitokat! Hadd folyjon az olaj!” – ezzel a felütéssel jelentette be egy hete Donald Trump amerikai elnök, hogy megszületett az Egyesült Államok és Irán között a megállapodás. De nem fog olyan könnyen folyni az olaj, mint ahogy azt Trump szeretné.Ezt egyrészt rögtön az hátráltatja, hogy Irán szombaton bejelentette, ismét lezárja a Hormuzi-szorost. A döntést azzal indokolt, hogy az Egyesült Államok és a Libanonban a Hezbollahhal harcoló Izrael megsértette a tűzszünetet, amit a rezsim a szerdán aláírt, 14 pontos megállapodás kötelezettségvállalásai egyértelmű megszegésének nevezett.A Svájcban kora délután megkezdődött további amerikai–iráni tárgyalásokra Európába utazó J. D. Vance amerikai alelnök ennek ellenére azt mondta, ők semmilyen bizonyítékot nem láttak arra, hogy az irániak valóban újra lezárták volna a szorost. Ez a kérdés is középpontban lehet a vasárnapi tárgyalásokon.A hajóforgalom gyors helyreállását azonban nemcsak az hátráltatja, hogy sok hajótulajdonos alapból is kellő óvatossággal fogadta a híreket, és látni akarja, hogy a politikai megállapodás tényleg kitart. Irán pedig az aláírás után napokkal bizonyította is, hogy milyen könnyen próbálhat zsarolni a szoros újabb lezárásával.Ha a politikai akadályok újból el is hárulnak, a másik probléma, hogy a világkereskedelem egyik legfontosabb tengeri útvonalának mélyén több száz, de akár ezer iráni akna is lapulhat – és közben az is lehet, hogy egyetlen sincs.Nem kizárt ugyanis, hogy az iráni rezsim korábban pszichológiai hadviselést folytatott a szoros elaknásításával fenyegetőzve. Kockáztatni viszont nem lehet, már a megerősítetlen hírek is óvatosságra intik a hajótársaságokat, ezért muszáj átfésülni az útvonalat az aknák után.Újabb kérdőjelek a Hormuzi-szoros körülAz amerikai elnök a franciaországi G7-csúcs után szerdán este Versailles-ban írta alá a megállapodást, amit iráni részről Maszúd Peszeskján elnök szignózott, de a legfelsőbb vezető is jóváhagyott. A későbbi, részletes békemegállapodás megkötésére egy 60 napos időszakot elindító, 14 pontból álló dokumentum legfőbb azonnali eredménye pont az volt, hogy megnyitotta a Hormuzi-szorost, és azt is lefektette, hogy a következő két hónapban biztosan díjmentesen használható. Irán ugyanis utána díjat akarna szedni az áthaladásért, amit az USA elutasít, erről tehát még további tárgyalások lesznek.Mielőtt az iráni háború kitörése után a rezsim lezárta a szorost, majd az április eleji tűzszünet életbe lépése után az Egyesült Államok is blokádot vezetett be, naponta több mint 20 millió hordónyi olaj haladt át. Ezzel a Hormuzi-szoros felelt a világ teljes olajellátásának körülbelül az ötödéért. A Kpler adatelemző cég szerint közel 600 hajó rekedt a Perzsa-öbölben, amik indulásra készen várták, illetve várják, hogy megnyíljon a szoros.A közel-keleti olajexporthoz kulcsfontosságú átjáró lezárása megrengette a világgazdaságot, és az amerikai üzemanyagárak és infláció emelkedéséhez vezetve komoly belpolitikai problémává vált a novemberi félidős választásokra készülő republikánusoknak. A hajóforgalom háború előtti helyreállása így kulcsfontosságú volt Trumpnak.A térségért felelős amerikai parancsnokság, a Centcom szerint szombaton az újabb lezárásról szóló iráni bejelentése ellenére 55 kereskedelmi hajó, a fedélzetükön több mint 17 millió hordónyi olajjal jutott át. A BBC által ellenőrzött nyilvános adatok alapján legkevesebb öt tanker biztosan átkelt, viszont több hajó láthatóan visszafordult az iráni fenyegetéstől tartva.A szoros körüli kérdésekre is választ adhatnak majd a svájci tárgyalások, amiket péntekről halasztottak vasárnapra. Amerikai részről Trump különleges követe, Steve Witkoff és az elnök veje, Jared Kushner mellett Vance is megérkezett, míg iráni oldalról Mohammad Bager Galibaf házelnök és Abbász Aragcsi külügyminiszter vesz részt. Közvetítőként ezúttal is a pakisztáni vezetés lép fel. Eredetileg a 60 nap alatt megkötendő békemegállapodás részleteiről kellene egyeztetniük a feleknek, Vance azt mondta, reméli, hogy haladást tudnak elérni a nukleáris vonalon és „a libanoni tűzszünet témájában” is. A libanoni helyzetről részletesebben itt írtunk.Itt az akna, ott az akna! Van egyáltalán akna?Trump múlt vasárnap arról beszélt, hogy az aláírásig és ezzel a szoros megnyitásáig tartó időt az aknák eltávolítására használják fel. Amerika és más országok most csúcstechnológiás és hagyományos eszközökkel próbálják feltárni a tenger mélyét, ami nem kis feladat.Nehezítő tényező, hogy még az sem egyértelmű, hogy Irán egyáltalán aláaknázta-e a szorost – írta a témában hosszú cikket közlő New York Times. Az amerikai hírszerző ügynökségek becslése alapján Iránnak a háború előtt nagyjából ötezer különféle aknája volt. Ezek között akad egészen primitív, a víz felszíne alatt lebegő verzió, de olyan fejlettebb eszköz is, amelyeket a tengerfenéken helyeznek el, és érzékelők sokaságával szúrják ki a felettük áthaladó célpontjukat.A háború alatt a korábbi forgalomhoz képest elenyésző számban, de azért több hajó is sértetlenül át tudott haladni, amikor a két fél még nem tartotta teljesen sakkban egymást a szorosban. Azonban baljós jel volt, hogy márciusban a Centcom azt közölte, hogy 16 iráni aknatelepítő hajót támadott meg a Hormuzi-szoros közelében. A német haditengerészet június 11-i közleményében pedig azt írta, hogy a szoros környékén négy helyen aknákat azonosítottak, hozzátéve, hogy Németország nem tudta meghatározni azok pontos helyét.Trump annyit mondott, hogy egy-két aknát keresnek, de azért jelezte: nem bánná, ha az európaiak segítenének a felderítésben, „néhány hajó egy-két országból idejöhetne”. Az amerikai elnök a G7-csúcstalálkozón is arra sürgette a többi országot, hogy támogassák az iráni megállapodást, és segítsenek az aknamentesítésben is. A házigazda Emmanuel Macron szerint az aknamentesítést Iránnak és Ománnak is kérnie kellene. Ugyanakkor az Egyesült Királyság és Franciaország is utalt rá, hogy készek aknamentesítő hajókat küldeni a térségbe.A csúcstechnológia is segít a takarításbanA nagy pusztító erővel rendelkező tengeri aknákat régóta alkalmazzák a harcászatban. Eddig fa- és üvegszálas testű aknászhajókat vettek be ellenük, amelyek anélkül tudtak áthaladni a robbanótestek fölött, hogy azok működésbe léptek volna. Ezeket a hajókat az amerikai haditengerészet egymás után vonja ki a szolgálatból, helyüket a partközelben maradó acéltestű hajók veszik át, amelyekről viszont az aknákat felkutató helikoptereket és drónokat indítanak. A különböző technológiák rohamos fejlődése olyan megoldásokat tesz lehetővé, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.A haditengerészet aknamentesítő parancsnokságánál dolgozott Scott Savitz, a RAND kutatóközpont vezető mérnöke, aki szerint a modern tengeri aknák már csúcstechnológiás kategóriába tartoznak, így ezeket sokkal nehezebb is felderíteni és eltávolítani, mint egyszerűbb elődeiket. Vannak például olyan eszközök, amelyek rögzítik, hogy hány hajó halad el felettük, majd egy bizonyos szám után aktiválják magukat, ezzel egész flottákat fenyegetve. De léteznek olyan aknák is, amelyek képesek arra, hogy mélyebbre merüljenek, amikor érzékelik az aknamentesítő eszközök hangját.A haditengerészetek az utóbbi időben egyre több pilóta nélküli eszközt állítanak hadrendbe. Az amerikaiak által használt Common Unmanned Surface Vehicle (CUSV) alkalmas felderítésre, kikötői biztonsági feladatok ellátására, és ami a jelenlegi helyzetben nagyon jól jön: aknamentesítésre is. De ott van a Knifefish nevet viselő víz alatti eszköz is, amit arra terveztek, hogy merüléssel és egy szonár segítségével közelebbről is részletesen feltérképezzen egyes területeket.Azonban hiába ezek a modern eszközök, Savitz szerint a sötét tengerfenéken nem könnyű mindent feltárni, az aknákat meg kell különböztetni a szikláktól, a forgalmas hajózási útvonalakon felgyülemlett szeméttől, törmeléktől. Éppen ezért használnak a feltérképezésre víz alatti drónokat. A katonai búvárok beprogramozzák, majd kisebb csónakokból vízbe bocsátják őket, hogy aztán a tengerfenék fölött szonárhullámok segítségével felkutassák az esetleges aknákat. Az eszközök ezek után visszatérnek az anyahajóra, ahol a begyűjtött adatokat a katonák kielemzik.Amennyiben kapás van, a mélységtől függően van, hogy a haditengerészet arra szakosodott szakemberei merülnek le speciális felszerelésükben hatástalanítani vagy a felszínre hozni az aknát. Előfordul az is, hogy robbanóanyagot helyeznek el az aknán, majd mikor biztonságos távolságba kerülnek tőle, robbantanak.Ha papíron nyitva is a szoros, akkor is hetek kérdése lehet, mire helyreáll a forgalomA Hormuzi-szoros körül tehát éppen minden téren megint nagy a bizonytalanság. A szakértők többsége egyetért abban, hogy hetekbe telik majd, mire a tartályhajók forgalma újra rendesen felpörög a szorosban. Erről beszélt a világ egyik legnagyobb hajózási vállalata, a Mitsui O.S.K. vezérigazgatója a Financial Timesnak, és a Morgan Stanley elemzői szintén azt közölték ügyfeleikkel, hogy a megállapodás bejelentésétől még több héttel kell számolni.„Az ágazat nem kapkodja el a visszatérést”– írta Richard Meade, a Lloyd’s List globális tengeri, hajózási és logisztikai ágazatoknak nyújtott elemzési szolgáltatás vezetője. Ő szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközileg elismert tranzitútvonalak használatának rendezése és az aknamentesítés alapfeltételei a biztonságos hajózásnak.Hajók vesztegelnek a Hormuzi-szorosban az ománi Muszandam közelében – Fotó: ReutersHétfőn az amerikai kormány magas rangú tisztviselői névtelenül nyilatkozva azt mondták, hogy naponta 25 hajó haladt át a szoroson, és arra számítanak, hogy ez „elég hamar” eléri a napi 50 hajót. A Centcom szerint szombaton már ezt is meg is haladták az 55 hajóval, azt nem tudni, hogy az iráni bejelentés után hogyan alakultak az adatok. Viszont a háború előtt napi 138 környékén volt az áthaladó hajók száma.A kiesett olajra már nagyon szomjazik a világ: az Egyesült Államok Energiaügyi Információs Hivatala (EIA) nemrég közzétett elemzése szerint az Öböl-térségből származó minden egyes hordó olaj számít, mivel a világ legnagyobb gazdaságainak készletei 2003 óta nem látott mélypontra süllyedtek. Ugyanakkor a brent olaj ára végül a komoly drágulás ellenére még a legkilátástalanabbnak tűnő időszakokban sem emelkedett olyan magasra, mint azt számos szakértő várta. Ennek az egyik lehetséges oka részben összefügg az aknák kérdésével is.„Sötét flottával” jegelték a problémát?Miközben az aknák utáni kutatás elvileg éppen csak elkezdődött, Trump hétfőn már arról írt, hogy a szorosban rekedt tankerek elkezdték elhagyni a térséget. Az amerikai elnök a szerinte teljesen biztonságos „Southern Highway-t”, azaz déli pályát emlegette, de hozzátette, hogy vannak azért más útvonalak is. A déli útvonalat Trump nem csak kitalálta, valóban létezik több alternatíva is a biztonságosnak tartott áthaladásra.Ezek az útvonalak több más ideiglenesen bevezetett megoldás mellett hozzájárulhattak ahhoz, hogy nem lett nagyobb gazdasági összeomlás a hivatalosan lezárt Hormuzi-szoros kieséséből. A Sky News szerint a gazdasági sokk ellenére azért nem lőtt ki még jobban az olajár, mert ott volt egy „sötét flotta”, ami az éppen aktuális helyzettől függően, de az április eleji tűzszünet óta kikapcsolt transzponderekkel átkelt a szoros egyes részein.A nagy lezárás előtt az olajat és egyéb energiahordozókat szállító hajók a Hormuzi-szoros középső részén – valamivel közelebb Omán partjaihoz – közlekedtek, ez volt az eredeti útvonal. A háború miatt rengeteg hajó a Perzsa-öbölben, illetve a szoros másik oldalán, az Ománi-öbölben rekedt. Csakhogy miután Irán bejelentette, hogy lezárta a szorost, az iráni olajat szállító hajók, vagy azok, amelyek fizettek a rezsimnek, sokáig így is átkelhettek, és folyamatosan pénzt hoztak a rezsimnek. Az új, „Irán által jóváhagyott útvonal” az ország partjaihoz közelebb haladt el.Illusztráció: TelexAz USA később jelezte: védelmet is biztosítanak az áthaladáshoz, ha az általuk javasolt másik utat választják a hajók. Ez volt az a déli útvonalként hivatkozott megoldás, ami a velük szövetséges Omán partjaihoz közel halad el.Trump még az iráni megállapodás bejelentése előtt napokkal beszélt arról, hogy éjszakánként kikapcsolt jeladóval hajózó tankereket segítettek át a szoroson. Ez szerinte összesen 200 hajót érintett, amelyek több mint 100 millió hordó olajat juttattak a világ országainak. A Guardian szerint Trump energiaügyi minisztere, Chris Wright erről azt mondta kongresszusi meghallgatásán, nem tud róla, hogy több millió hordónyi olajat segítettek volna átvinni, de arról ő is beszélt, hogy valamennyi esetében ez volt a helyzet.A Sky News szerint úgynevezett transzfertankerek közlekedhettek oda-vissza „sötétben”, tehát lekapcsolt jeladókkal, miközben az amerikai erők védelmét élvezték. A feltételezés szerint ezek a transzfertankerek a Perzsa-öbölből a szoros túloldalán, az Ománi-öbölben várakozó nagyobb méretű olajszállítóknak továbbították a nyersanyagot. Aztán a nagyok szállították tovább az olajat szerte a világban, a kisebb tankerek pedig mentek vissza az újabb adagért. Ez a transzponderek lekapcsolása miatt hivatalosan, a térképen úgy nézett ki, mintha mi sem történne, miközben bár a háború előttinél jóval kisebb mértékben, de volt forgalom a szoros szélein.Azt a Lloyd’s List is megerősítette, hogy történtek ilyen átkelések. Június 1-7. között legalább 36 átkelést regisztráltak a szoroson, ezek közül 19 volt jeladó alapján követhető, míg 17 esett a sötét tankerek kategóriájába.A mostani helyzetben ez a módszer azt is jelenti, hogy például a déli útvonalon az aknáktól kevésbé tartva kelhetnek át a hajók az amerikai–iráni megállapodás után.Fontos hozzátenni, hogy ezek az árnyékflották nem egyedül tarthatták egy szintnél lejjebbi tartományban a piac árait. Ehhez hozzájárult, hogy megugrott a vezetékeken keresztül szállított olaj mennyisége, Kína kevesebb olajat szippantott fel a nemzetközi piacról, illetve az országok rengeteg tartalékot felszabadítottak. A megoldások többsége azonban csak átmeneti, ami jól mutatja, hogy a világgazdaságnak mekkora szüksége lenne a szoros forgalmának teljes és főként megbízható helyreállására.