A ma már hasonló statisztikát nem közlő Guinness Rekordok Könyvében korábban az állt, hogy a világtörténelemben Mao Ce-tung pusztította el a legtöbb embert. Mégis sok millió kínai család tart az otthonában Mao-szoborral díszített házioltárt. Rengeteg kínai teherautó és taxi visszapillantó tükrén lóg védőszentként Mao képe. A torzra balzsamozott teteme köré épített mauzóleum és hatalmas portréja ma is ott látható az állam szimbolikus centrumában, a Tienanmen téren. Pedig ma már nemcsak a Mao uralmától megmenekült Tajvan és Hong Kong, hanem a Mao utáni Kína története is bizonyítja, hogy a diktátor tízmilliók halála és százmilliók szenvedése árán nem elősegítette, hanem akadályozta Kína kiemelkedését a nyomorból és elmaradottságból.Mao Ce-tung arcképe a Tienanmen térenAFP / Noel CelisMiből lesz a zsarnok?Miként Lenin, Marx és Engels, származását tekintve Mao is „osztályidegen” volt. Apja a legmódosabb gazdák közé tartozott a Hunan tartománybeli Saosanban, ahol 1893. december 26-án megszületett a leendő diktátor.Szigorú ember volt az apja. Szorgalmasan verte gyermekeit, akiket az anyjuk buddhista szellemben nevelt. A 13 éves Maót az apja birtokegyesítés végett házasságra kényszerítette egy 17 éves lánnyal, akit a lázadó tinédzser nem ismert el társának, és akit aztán fiatalon el is vitt egy vérhasjárvány.Mao tinédzser korában elhagyta a buddhizmust. Apja birtokán dolgozott és falta a könyveket. George Washington és Napóleon személyisége ragadta meg. A képviseleti demokrácia eszméje lelkesítette. Az iskolában falusi származása miatt gúnyolták, terrorizálták.A Hunan fővárosában, Csangsában kitört éhséglázadás radikalizálta politikai – ekkor republikánus – nézeteit. Csangsát, ahol középiskolába járt, erős forradalmi szellem hatotta át. Az abszolutista császári hatalom itt fölöttébb népszerűtlen volt. Mao a republikánus forradalmár, Szun Jat-szen híveként és katonájaként élte meg a császárságot megbuktató forradalmat 1912-ben, bár ő maga harcokban nem vett részt. Szenvedélyesen érdekelte a haditechnika. Ebből a szempontból is élénken figyelte az első világháború eseményeit.A középiskola után több tanintézményben kereste a jövőjét. Beiratkozott a rendőri akadémiára, jogi és gazdasági iskolába, szappangyártó szakiskolába. Mindenhonnan kirúgják vagy kimarad. Ideje jelentős részét a könyvtárban tölti. Olvassa Adam Smith, Montesquieu, Darwin, Mill, Rousseau, Spencer műveit. Büszke és független értelmiséginek érzi magát, és lelkesedik Friedrich Paulsen nézeteiért, aki azt vallja, hogy az erős személyiséget nem kötik erkölcsi normák, hanem túllép ezeken nagy céljai elérése érdekében.Végül kiköt Hunan tanárképzőjén, ahol egy professzora kezébe adja a Kínai Kommunista Párt későbbi alapítója, Csen Tu-hsziu radikális irodalmi lapját, Az Ifjúságot. Egy iskolatársával gyalog bejárják Hunan tartományt. Kéregetnek, irodalmi kuplékat írnak, így tartják fenn magukat az úton.Mao népszerű volt a diákok körében. Megválasztották a Diákszövetség titkárának, megszervezte a Diákönkormányzatok Szövetségét. Cikket írt Az Ifjúságba arról, miként növeljék és állítsák a forradalom szolgálatába a fiatalok a fizikai erejüket. Megválasztották az iskolát a fosztogató katonáktól védő önkéntes diákalakulat parancsnokának. 1919-ben évfolyamharmadikként diplomázott.Pekingbe menet, ahol rosszul fizetett segédkönyvtáros lesz az egyetemen. Hét Hunanból jött diákkal osztozik egy szűk szobán. Pjotr Kropotkin anarchista tanainak hatása alá kerül. Tanulmányozza a marxizmust.Mao Ce-tung egy archív fotón, amint a kínai–japán háború (1937–1945) idején parasztok társaságában láthatóAFPA versailles-i békeszerződés, amelyben a győztes nyugati hatalmak Kína helyett Japánnak ítélték a korábbi német területeket és koncessziókat, Maót végképp kiábrándította a nyugati hatalmakból és meggyőzte arról, hogy az igazságtalan és irracionális nemzetközi világrend megérett a forradalomra.