Fogd meg a kezem! És ne engedjük el… – ezzel a címmel hirdettek demonstrációt nőjogi aktivisták vasárnap délutánra az Országház elé, hogy immár a Tisza-kormánytól követeljék: ratifikálják végre az isztambuli egyezményt! Ezt Magyarország 2014-ben aláírta, de 2020-ban az országgyűlés elutasította a ratifikációt, azaz azt, hogy az egyezmény a magyar jog részévé váljon. Ez az aktus azóta az előző kormány nők elleni erőszakhoz való hozzáállásának szimbólumává vált, ugyanisbár az egyezmény a bántalmazott nők nagyobb fokú védelmét hivatott elősegíteni, azt a Fidesz-KDNP migránsozásra és genderezésre hivatkozva utasította el. https://hvg.hu/itthon/20260905_nok-elleni-eroszak-tuntetes-isztambuli-egyezmenyA demonstrációra érkezők közül többen a bántalmazásba belehalt nők nevét és korát írták fel kartonpapírra: Csilla, 14 és Krisztina, 25 mellett voltak, akik a tavalyi, a sajtóban csak japán nőként elhíresült, a párja által meggyilkolt Megumi számára követeltek igazságszolgáltatást. A szervezők célja volt, hogy személyes történeteket gyűjtsenek össze a bántalmazásról, és azt egy későbbi, meg nem nevezett időpontban átadják „az illetékes kormányzati szervnek”. Lakos GáborVisszavesszük a narancssárga színt!– ezzel indította az egyik szervező, Hajnal Edina a demonstrációt, mire a pár száz fős tömeg egyetértően tapsolt. Elmagyarázta: a lila a kapcsolati erőszak és a nőmozgalmak színe, a narancssárga pedig a nők elleni erőszak világnapjáé, amit minden évben november 25-én tartanak, ezért is kérték az esemény résztvevőit, hogy ilyen színű ruhákban érkezzenek.Megszólalása után a Varsányi Szirének kórus vezetésével a jelenlevők közösen énekelték el az Illés együttes „Miért hagytuk, hogy így legyen?” című dalát, ami a szél miatt nehezen jutott el a távolabb állókhoz, az viszont már inkább látványos volt, amikor a résztvevők egy csoportja kirakta a feliratot: „Itt az idő! Álljon ki a kormány a nők és a gyerekek biztonságáért!” Lakos GáborA résztvevőkkel folytatott beszélgetéseink során főleg arra voltunk kíváncsiak, miért tartják fontosnak az ügyet, mit remélnek az új kormánytól, és hogyan tudnának többeket, különösen több férfit bevonzani a nőjogi mozgalmak, események.„Kicsit csalódottak vagyunk, mert nem vagyunk sokan” – mondta nekünk egy férfi arról, hogy csak pár százan (egyes becslések szerint kb. 1500-an) gyűltek össze a téren, bár a Facebookon előzetesen körülbelül 4 ezren jelezték, hogy érdekli őket az esemény. Szerinte így bizonytalan, hogy az új kormány meghallja a követelést, hogy komolyabban kell venni a nők elleni erőszak problémáját. Mellette álló barátja szerint egyébként már a „nők elleni erőszak” kifejezés is félrevezető, áldozathibáztató, mert főleg a férfiak követnek el erőszakot a nők ellen,tehát már a probléma elnevezése is arról árulkodik, hogy a valódi felelősök nincsenek megnevezve. A nőknek nincsenek egyenlő esélyei a jelenlegi patriarchális, azaz férfiközpontú társadalomban, sok férfi erről nem szeretne tudomást venni, vagy kiélvezi azt a helyzetet, hogy neki vannak olyan kiváltságai, amelyekkel a nők nem feltétlenül rendelkeznek – ezt arra a kérdésre válaszolta, hogy szerinte férfitársai számára miért kevésbé vonzó a feminizmus.Csalódottak vagyunk, hogy csak ennyien vagyunk, de az pozitív, hogy sok a férfi – ezt már egy pár mondta, akik szintén kiemelték, hogy az ügy fontossága ellenére kevesen jöttek el. Felvetették, hogy az ezzel foglalkozó szervezeteknek talán célzottabban kellene kommunikálnia a férfiak felé, így nem lenne annyira meglepő, ha egy nőjogi demonstráción nem csak nők lennének jelen. Előkerült az is, hogy az alulról szerveződő mozgalmak sokakat nem tudnak elérni, így az lenne a nagy előrelépés, ha a felülről érkező kommunikáció próbálna kezdeni valamit az üggyel – mutatott a pár férfi tagja a Parlament épületére. Lakos GáborA hagyományos nőjogi tüntetésekhez képest tényleg jóval több férfi volt a tömegben. Volt, aki családostul jött, emellett tinédzserektől kezdve az időskorúakig sokféle korosztályt meg tudott szólítani az esemény. A Billog Burgernek is köszönhető, hogy ennyi férfi eljött – vetette fel egy középkorú nő, aki szerint a hamburgerező példátlan munkát végez a nők elleni erőszak témájában, és nem atyáskodóan teszi, mint ahogyan néhány férfi szokott beszélni a „hölgyek” elismeréséről – magyarázta. Azt is elmondta, kutyapártos passzivistaként egyébként is aktív a közéleti megmozdulásokban, de a demonstrációra azért jött el, mert őt is érte bántalmazás, sőt, a gyerekeit is, így tudja, milyen hatással van ez egy ember életére. A Tisza-kormány felé a legtöbb általunk megszólított résztvevő megértően állt: elmondták, tudják, hogy most rengeteg ügy van, amivel foglalkoznia kell az új kormánynak, és nem tudni, hogy a nők elleni erőszak a kabinet prioritási sorrendjében hol szerepel, de így is fontosnak tartják felhívni a figyelmet a problémára. Érdemes megemlíteni, hogy a Tisza Párt programjában bár nem nevesíti az isztambuli egyezményt, a családon belüli erőszakot és az áldozatvédelmet igen – igaz, ezek nem a nők helyzetéhez kapcsolódóan, hanem elsősorban gyermekvédelmi problémaként jelennek meg.A résztvevők elmondták azt is: az isztambuli egyezmény ratifikálását azért támogatnák, mert szerintük az több védelmet, segítséget nyújtana az áldozatoknak. Egy nő szerint az is fontos következménye lenne, hogy a különböző, a bántalmazással kapcsolatba kerülő szervek már nem tudnák elhárítani a felelősségüket, mert az egyezmény kidolgozott módszertant, jogköröket, intézményi keretet adna a nők elleni erőszak kezeléséhez. Lakos GáborVolt, aki viszont beismerte: mivel nem olvasta el az egész egyezményt, nem tudja magabiztosan azt állítani, hogy ez lenne a jó megoldás. Ugyanakkor szerinte valamilyen változásra szükség van, mert a Lehel téri eset is azt bizonyította, hogy bár létezik szabályozás, azt a hatóságok nem tartatják be – utalt arra a nemrégi esetre, amelyben egy férfi a nyílt utcán bántalmazta élettársát annak ellenére, hogy ellene megelőző távoltartás volt érvényben. Beszélgetéseink után Kmetyó Annamária performanszművész előadása következett, ezután pedig a parlament körbeállása, amivel az volt a cél, hogy a demonstrálók élőláncot formáljanak az országház körül a szolidaritás kifejezésére – nem csak egymással, de a bántalmazás áldozataival is. https://hvg.hu/itthon/20260819_letartoztatas-ferfi-lehel-ter-bantalmazas-elettars-kapcsolati-eroszak-tavoltartasHajnal Edina, a Hétköznapi feminizmusom oldal szerzője korábban elmondta a HVG-nek: a demonstrációt mindössze két héttel ezelőtt kezdte el szervezni, ezután ajánlották fel többen is a segítségüket. Nem csoda tehát, hogy a rendezvény inkább volt bohém hangulatú összejövetel, mint professzionális kiállás, sőt, ez még hozzá is adott a hangulatához. Az biztos, hogy a NER vége nem jelentette a tüntetések és demonstrációk végét – sőt, most hogy végre van rá esély, hogy az új kormány meghallja a korábban a szőnyeg alá söpört problémákat, ezúttal újra lehet értelme az utcára vonulásnak. Az már kérdéses, hogy a politikailag hányattatott sorsú isztambuli egyezményt a zászlajára tűzik-e, de arra egyértelmű az igény, hogy a nők elleni erőszakkal kezdjenek valamit – lehetőleg többet, mint elődeik. Nyitóképünkön a demonstrálók élőlánca a Parlament körül. Fotó: HVG / Lakos Gábor