Nem fogadtam volna nagy összegben, hogy a nők reprodukciós egészségéhez kapcsolódó jogok lesznek az első nőügy, amiben a Tisza-kormány előrelép.
A Fidesz ebben pragmatikus volt, a széles választói koalíciója mögötti eltérő nézeteket sejtve (bizonyára mérve), kormányzása 16 éve alatt megőrizte a kétharmados vagy egyenesen négyötödös társadalmi többségnek örvendő liberális szabályozást, ami lehetővé teszi a nő súlyos válsághelyzetére hivatkozva a terhességnek a 12. hétig tartó megszakítását. Néha tett egy-egy gesztust választótábora konzervatívabb szárnyának: alaptörvénybe foglalta a magzati élet védelmét (de ebből nem következett a gyakorlatban semmi), és nem fogadott el más országokban már bevezetett további liberalizációs törekvéseket, kiemelten a gyógyszeres terhességmegszakítást és a sürgősségi fogamzásgátlás vény nélküli elérhetőségének biztosítását, vagy az abortusz végrehajtását megelőző két kötelező tanácsadás eltörlését.
Amikor a politikai logika úgy kívánta, bevezetett egy intézkedést, ami szigorításként értelmezhető, és ami az abortuszhoz való hozzáférést elviekben nem érintette, de a válsághelyzetben lévő nőknek indokolatlan plusz mentális stresszt okoz: a szívhangrendeletet. Ez 2022 szeptemberére datálódik, amikor javában zajlott a gazdasági válság, magas volt az infláció és érezhetőek a kormányzati megszorítások, a KATA megszüntetése körül széles körű társadalmi elégedetlenség bontakozott ki – kellett a kormánynak egy ügy, ami az urbánus-kulturális eliteket felháboríthatja, és a Fidesznek kedvező kultúrharcos terepre tereli a napirendet.
