A „Fogd meg a kezem, és ne engedjük el” nevű tüntetésen civil szervezetek és magánszemélyek az Isztambuli egyezmény ratifikációjáért demonstráltak a Parlament előtt. A résztvevőket arról kérdezzük, elegendőnek tartják-e a Tisza vállalásait, mit várnak a következő kormánytól, és miért tartják szükségesnek az egyezmény ratifikációját.
Solymos Kristóf
Bár Magyarország 2014-ben aláírta a nők elleni és a családon belüli erőszak felszámolását célzó Isztambuli egyezményt, azóta sem ratifikálta, vagyis nem emelte törvényi szintre. A magyar parlament 2020-ban egy KDNP-s előterjesztés nyomán hivatalosan is elutasította a ratifikációt. A döntést többek között az egyezmény migrációval és a genderkérdéssel kapcsolatos rendelkezéseivel indokolták. Egy évvel korábban Varga Judit akkori igazságügyi miniszter politikai hisztinek nevezte az egyezményt. A Tisza Párt kormányprogramjában ugyanakkor szerepel a családon belüli erőszak visszaszorítása. A gyermekvédelmi fejezetben a krízis- és átmeneti otthonok kapacitásának bővítését, valamint rendőrségi és gyámhatósági továbbképzéseket ígérnek. Minderről bővebben itt írtunk. https://youtu.be/vJ7ooQhRPX0Nyitókép: HVG / Lakos Gábor
Hozzászólások
