„Egy régmúlt kultúrbirodalom kései hercege” – nagy elismeréssel búcsúztak Németországban a nemrég elhunyt magyar íróról, akinek majdnem 20 évig készült monumentális regénye a Der Spiegel „világranglistáján” együtt szerepel olyan művekkel, mint A Mester és Margarita, Az eltűnt idő nyomában, a Száz év magány és a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalansága.
„Büszkeséggel és hálával tölt el minket, hogy különleges kapcsolat fűzte Németországhoz és a német nyelvhez” – írta Frank-Walter Steinmeier német államfő Nádas Péter halála alkalmából kiadott megemlékezésében. Steinmeiernek igazán friss emlékei is lehetnek Nádasról, hiszen idén május 31-én személyesen adta át Berlinben a magyar írónak a legmagasabb német kitüntetést, a szövetségi érdemrend csillaggal ékesített nagykeresztjét. Nem ez volt az első találkozásuk: korábban az államfői palotában, a Beszélgetések a Bellevue-ben rendezvény keretében már vendégül látta Nádast, akit – írta most kondoleáló soraiban – a kor legnagyobb írói közé sorol.Szuperlatívuszok használatával nincs egyedül a német államfő, aki különben a Világló részletek című könyvet emelte ki – még idézve is belőle – mint olyan művet, amely kifogyhatatlan forrása azon leírásoknak, mennyi boldogság és mennyi balsors juthat az embernek a történelem jóvoltából. A hamburgi Der Spiegel magazin viszont Nádas egy másik könyvét tartja a legtöbbre. Olyannyira, hogy a tavaly összeállított, s most, a nekrológban felidézett, „A világirodalom száz éve” elnevezésű kánonjában a XX. század legfontosabb könyvei közé emelte a Párhuzamos történeteket – A Mester és Margarita (Mihail Bulgakov), Az eltűnt idő nyomában (Marcel Proust) és a Száz év magány (Gabriel García Márquez) társaságában.
