A papírrepülő azon kevés kapcsolódási pontok egyik, amely a legtöbb embert összeköti. Gyerekkorban az ember szívesen hajtogat papírból repülőt, hogy aztán azt próbálgassa, miként lehetne minél messzebre eldobni azt, és végülis mi a tökéletes hajtási technika ehhez.Így tett James Whomsley is, aki gyerekként egy olyan papírrepülőt hajtogatott, aminek kör alakú szárnya volt. Felnőttként már a ProjectAir nevű YouTube-csatornájára készít tartalmakat, nemrég pedig úgy gondolta, előveszi a gyerekkori fantáziáját, és megpróbálja modellként megalkotni azt, amit évekkel korábban hajtogatott.A teszttel arra is kíváncsi volt, hogy vajon egy ilyen konfiguráció jobban teljesít-e, mint a hagyományos, egyenes szárnyú változat. Spoiler alert: a modell többször is balesetet szenvedett, mire sikerült teljesítenie az első repülését. https://www.youtube.com/watch?v=mohqFopl2uMA kör alakú szárnyak ugyanazon az elven hozzák létre a felhajtóerőt, mint a hagyományos, egyenes változatok – írja az Interesting Engineering. Amikor a gyűrűs szerkezet a levegőben mozog, a felső és alsó felületei közötti nyomáskülönbség keletkezik, ami felhajtóerőt generál.Whomsley számos konfigurációt kipróbált, mire kiderült, hogy a legjobb megoldás az, ha a gép elején egy nagyobb, hátul pedig egy kisebb, a stabilitást szolgáló gyűrű található.Ezután készített egy hagyományos változatot is, hogy megnézze, melyik képes tovább repülni. Mindkét modell nagyjából 12 grammot nyomott, és kiderült: szeles időben a normál változat körülbelül 7 másodpercet töltött a levegőben, míg a körszárnyú változat 10-et, így messzebb is tudott repülni. Utóbbi ráadásul többször is stabilizálta magát, amikor egy széllökés kibillentette az egyensúlyából.Az eredményen felbuzdulva készítette el a repülőgép nagyobb, balsafából épített változatát, amelyet egy számítógépes program segítségével tervezett meg, és aminek építőelemeit lézerrel vágat ki, majd gyakorlatilag összelegózta azt. Csak a szárnyak összesen 2,13 kilogrammot nyomtak, amihez még jött a gép törzse is. Az egészet hőre zsugorodó fóliával vonta be.Az első kísérletek nem hoztak túl jó eredményt – a gép lezuhant, a szárnyak eltörtek –, és a módosítások után is hasonló sorsra jutott a szerkezet. Végül az segített a dolgon, hogy a balsafát alumíniumra és habra cserélte, és adott hozzá egy plusz merevítést is. Ez a változat már képes volt több percet is a levegőben tölteni, és a széllökéseknek is ellenállt. Végül akkor szállt le vele, amikor már merülni kezdett az akkumulátora.A magunk részéről kíváncsiak vagyunk, egy életnagyságú verzió vajon mennyire lenne életképes modell a modern repülésben?Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.