Magyar Péter a mohácsi csata évfordulóján tartott emlékhétvégét megnyitó beszédében azt mondta: a mohácsi csatában elvesztettük a királyunkat, elveszett az ország politikai egysége. Olyan évszázadok következtek, amelyekben sokszor maga a magyar államiság fennmaradása is kérdésessé vált. De Magyarország nem tűnt el, „mi nem tűntünk el” – emelte ki, hozzátéve: ez talán Mohács legnagyobb üzenete.„Itt vagyunk 500 évvel később ugyanazon a földön, ugyanannak az országnak a polgáraiként, ugyanazon a nyelven emlékezve”, de „nincsenek már itt azok a birodalmak, amelyek akkor Európa sorsáról döntöttek – mondta Magyar Péter. – Nem azért, mert mindig mi voltunk a legerősebbek, mert mindig mi voltunk a leggazdagabbak, mert mindig mi dönthettünk a saját sorsunkról, hanem azért, mert minden történelmi törés után voltak emberek, akik azt mondták, folytatjuk, és ha kell, ehhez újjáépítjük a hazánkat.A miniszterelnök úgy folytatta: újra felépítették a házat, felszántották a földet, kinyitották az iskolát, újra megszólaltak a harangok, újra gyermekeket neveltek magyar szóval e földön, könyvet írtak, újra templomot, várost, országot, hazát építettek. Ez a megmaradás titka, nem valamilyen elvont történelmi csoda, hanem emberek millióinak mindennapi döntése: dolgozni, tenni, cselekedni, gyarapodni. https://hvg.hu/360/20260828_hvg-mohacs-torok-hodoltsag-kovetkezmenyek-demografiaMagyar Péter kiemelte, hogy a magyar történelem fájóan sokszor tanított meg veszíteni. Muhi, Mohács, Világos, Trianon, világháborúk, 1956 olyan szavak, amelyekben egy egész nemzet fájdalma sűrűsödik össze. De van valami, amit talán ritkábban mondunk ki: az, hogy mi túléltük a tatárjárást, Mohácsot, Világost, Trianont, a világháborúkat, a diktatúrákat. Nem sértetlenül, nem veszteségek nélkül, nem felejtve, hanem tovább élve. Hangsúlyozta, hogy a magyar történelem nem a veszteségeink, hanem a talpra állások története: a megmaradásé, az újrakezdésé, annak a makacs, néha megmagyarázhatatlan képességnek a története, hogy amikor úgy tűnik, mindennek vége, mi mégsem mondjuk azt, hogy vége.Mint mondta, talán éppen ezért kell ma is beszélni az összefogásról. Egy kis nemzet nem engedheti meg magának, hogy önmagát gyengítse. Azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy magyar embert magyar ember ellen fordíthassunk, hogy a vitáinkból gyűlöletet építsünk. https://hvg.hu/360/20260711_mohacsi-csata-500-matyas-kiraly-torokellenessege-tevhitek-katasztrofa-fele-hvgA miniszterelnök hozzátette: természetesen vitatkozhatunk, és vitatkozni is kell, mert sokan másképpen gondolkodnak a világról. Ez egy szabad ország természetes állapota, de van egy határ, amelyen túl mindannyian ugyanazon az oldalon állunk, ez pedig Magyarország.500 évvel Mohács után talán ezt is meg kell újra tanulnunk.Magyar Péter szerint az összetartozás nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk, hanem azt, hogy felismerjük egymásban azt, ami közös. Ha egy magyar ember bajban van, nem azt kérdezzük, mit gondol a világról vagy a politikáról, ha Magyarországot veszély fenyegeti, nem egymás vereségének drukkolunk, hanem tudjuk, hogy egymásra vagyunk utalva – mondta, rámutatva: ez a sorsközösség.Magyar Péter kitért arra, hogy a magyar történelem egyik legkeményebb tapasztalata, hogy amikor együtt voltunk erősek, volt esélyünk, amikor önmagunk ellen fordultunk, akkor mások döntöttek helyettünk. Mohács emléke nem szolgálhat arra, hogy 500 évvel később különféle magyarázatokat gyártsanak, és újra lefolytassanak régi vitákat arról, ki hibázott, ki késett, ki nem érkezett meg, ki adott rossz parancsot, ki tehetett volna többet. https://hvg.hu/360/20260822_hvg-mohacsi-csata-1526-ii-lajos-tomori-pal-brodarics-istvan-torok-hodoltsagÚgy vélte, a dolguk nem az, hogy ítéletet mondjanak, hanem, hogy méltóak legyenek az egykori magyarok örökségéhez, és ebben az örökségben ott van egy nagyon egyszerű felismerés, az, hogy az országot, a hazát az emberei, a polgárai tartják meg. Az a gazda, aki tavasszal akkor is vett, ha előző évben rossz volt a termés, az a tanár, aki megtanítja a gyermekeinket, unokáinkat olvasni, az az orvos vagy ápoló, aki éjjel is fent van, az a katona, aki esküt tesz a hazájára és az esküjét megtartja, az a vállalkozó, aki munkát ad, az az édesanya és édesapa, aki gyermeket nevel, az a család, amely vasárnap leül együtt az asztalhoz, az a közösség, amely nem hagyja magára a gyengébbeket. Ők Magyarország, mindig is ők voltak, Mohácsnál is és ma is - jelentette ki a kormányfő.Mohácsról azt mondta, azok az emberek, akik 1526 nyarán itt éltek, talán büszkék lennének a város és Magyarország kultúrájára, arra, hogy Mohács évszázadok óta példát mutat Európának magyarok, horvátok, sokácok, bunyevácok, szerbek és svábok békés együttélésével. Mohács a béke és a sokszínűség városa, a kultúránk egyik szimbóluma.Állami megemlékezés Mohácson az 500. évfordulónMTI/Ilyés TiborMagyar Péter arra szólította fel az emlékezőket, hogy amikor fejet hajtanak a mohácsi csata halottai előtt, ne csak egy elveszített ütközetre gondoljanak, hanem arra az 500 évre is, amely utána következett. Minden gyermekre, amely megszületett, minden családra, amely otthont teremtett, minden emberre, aki őrizte a nyelvünket, minden katonára, aki védte a hazánkat, minden tanárra, papra, lelkészre, munkásra, gazdára, orvosra, művészre, aki hozzátett valamit ahhoz, hogy ma mi itt lehessünk. Hangsúlyozta, az ő közös művük Magyarország, „a mi feladatunk pedig az, hogy a munkát folytassuk, még akkor is, ha ehhez újraépítésre van szükség”.