Az állásunk, a kapcsolatunk, az otthonunk vagy az anyagi helyzetünk valódi biztonságot adhat, ezért érthető, ha megrendülünk, amikor ezek közül valamelyik veszélybe kerül. A gond akkor kezdődik, ha teljesen azonosítjuk magunkat azzal, amit felépítettünk, és úgy érezzük, egy veszteséggel együtt mi magunk is eltűnünk. Pedig a külső kapaszkodók elveszhetnek, de az a tudás, kitartás, bátorság és kapcsolódási képesség, amellyel létrehoztuk őket, nem feltétlenül vész el velük együtt. Nagy Gyöngyi pszichológus, sportszakpszichológus, mentáltréner írása.
Bármennyire is törekszünk rá, az életünket nem tudjuk veszteségek nélkül végigélni, és nincs olyan, hogy minden sikerül. Van, hogy hibázunk, máskor rajtunk kívül álló tényezők húzzák keresztül a számításainkat. Egy párkapcsolat, egy vállalkozás, de még egy családi nyaralás is többszereplős folyamat, az irányítás pedig nem mindig a mi kezünkben van.A fogyasztói kultúrában könnyen összekapcsolódik az identitásunk azzal, amit fel tudunk mutatni. Mintha azok lennénk, amit meg tudunk szerezni, és a tárgyaink, a fizetésünk, a lakásunk vagy a szakmai státuszunk igazolná az értékünket. De ha elveszítjük az állásunkat – ami valódi veszteség –, eltűnik vele együtt a tudásunk, a munkabírásunk, a kapcsolatteremtő képességünk vagy a kreativitásunk is?Ha véget ér egy kapcsolat, ami az életünk egyik legfájdalmasabb tapasztalata lehet, elveszítjük a képességünket arra, hogy kötődjünk, szeressünk, gondoskodjunk vagy később új kapcsolatokat alakítsunk ki? https://pulzus.hvg.hu/pszichologia/20260310_pozitiv-szemlelet-krizisek-megkuzdes
