Nagyon sok regény, novella foglalkozik az iskolával. Mitől olyan fontos téma ez irodalom számára?
A 19. század végétől lesz fontos, ekkor kezd tömegessé válni az oktatás. Ez új élmény volt a világirodalomban és a magyar irodalomban is. Addig még olyan sem volt, hogy kamaszkor, ez a probléma fel sem merült, nem volt a gyerekkor és a felnőtt kor között átmeneti időszak. Ráadásul, amióta tömegesedett az oktatás, tulajdonképpen permanens válságban van. Az én fő kutatási terültem a Nyugat első nemzedéke, főleg Móricz és Kosztolányi. Ők az 1890-es években kerülnek be az iskolába, a 20. század elején érettségiztek, később pedig sokat foglalkoztak azzal, hogy a diákéveik alatt mi volt a probléma tanárokkal, iskolákkal, erről írtak cikkeket, regényeket. Voltak tanárokból lett írók (mint Kaffka Margit, Szabó Magda), akiknek pedig természetes közegük, élményanyaguk volt az oktatás. Ez tehát eredetileg felnőtt műfaj volt, csak később kerül át a téma az ifjúsági regényekbe, a Pöttyös könyvekbe vagy a Harry Potterbe.
Iskolatáska címmel idén megjelent kötetéből az tűnik ki, hogy az a fajta iskolakép, ami Kosztolányinál, Móricznál és a többieknél megjelent, alig változott a mai napig. Nemigen van az életnek még egy olyan területe, ami másfél évszázada ennyire állandó.
