„Az embernevelés mint pedagógiai cél a készségek harmonikus kifejtését jelenti: az érdeklődés sokirányú megújítását, a kíváncsiság felkeltését a valóság és a természet minden dolga iránt. Ebben az értelemben az embernevelés szembefordul a korai egyirányú és szűkített terű szakosítás gondolatával. Tehát embernevelés azért, mert nem polgárt vagy proletárt (…), nem engedelmes adófizetőt (…) akar nevelni, hanem egyszerű embert, aki nyitottan áll fejlett társadalmának sokrétű közösségében.”
A 20. század legnagyobb hatású gyermekpszichológusa, Mérei Ferenc 1948-as írását K. Horváth Zsolt társadalomtörténész, a Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti Karának egyetemi docense idézi egy 2018-ban íródott, de soha meg nem jelent, a köznevelés megújításáról szóló koncepciójában. És bár a szerző akkor ezt a szöveget pusztába kiáltott szónak érezte, ma, a rendszerváltás után jóval optimistábban látja javaslatainak lehetséges megvalósulását. K. Horváth legfőbb állítása, hogy a jó iskolához már közel száz éve kitaláltak mindent, és érdemes lenne leporolni azokat a gyerekekkel és pedagógiával kapcsolatos elméleteket, amik ma is jól jöhetnek ahhoz, hogy megteremtsük az új iskolát.
K. Horváth Zsolt társadalomtörténész, a Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti Karának egyetemi docense
