Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.Politikai fordulatok ritkán idéznek elő gyors váltást a gazdaság teljesítményében, makropénzügyi viszonyaiban, pláne pozitív fejleményeket. A szerkezeti kötöttségek, a felgyűlt adósságállományok, kialakult üzleti kapcsolatok miatt a reálfolyamatok csak lassan képesek módosulni. A gazdasági szereplők várakozásai és viselkedési jellemzői sem követik azonnal a hatalmi fejleményeket. Ha a fordulat választásokhoz kötődik – és ez a mi esetünk – az új adminisztráció felállásának időigénye miatt nem várhatók el hirtelen trendváltások; ez indokolja az új kormánynak kijáró „száz nap türelmi idő” íratlan szokását.Ez a szokás – mint a kiforrott demokráciák sok más viselkedési normája – sosem érvényesült nálunk, kezdve a rendszerváltó Antall-kormány esetével. Jelenleg is elemzések, értékelések sora jelenik meg a Magyar-kormány első háromhavi működéséről. Most viszont tényleg elmondható, hogy rövid időn belül érdemi gazdasági változások álltak be. Fontos mutatószámok ma másként alakulnak, mint akár csak hetekkel az áprilisi választás előtt.Két – egymással összefüggő – szakterületet érdemes kiemelni: a monetáris viszonyokat és a költségvetési folyamatokat, a reálgazdaság szerkezeti ügyeit; a foglalkoztatási és jövedelmi vonatkozást illetően homályosabbak a kontúrok.A forint magára találtA forint lebegő árfolyamú, inflációs célkövető monetáris rezsimben működtetett fizetőeszköz. Mindig is érzékeny volt hírekre, hazai vagy külső politikai változásokra. Az év tavaszán a térséghez képest igen magasan tartott jegybanki kamatok ellenére is gyengülésnek indult az árfolyam, célba véve a 400 forintos eurószintet. Majd közvetlenül a választás napja előtt erősödésnek indult a tizenhat éve hatalmon levő kormány leváltását valószínűsítő közvélemény-kutatások hatására.Másnaptól jelentős felértékelődés következett be. Az ok egyértelműen nem gazdasági természetű. Április 12-én eldőlt, hogy erős társadalmi támogatással és rendkívüli parlamenti felhatalmazással alakul meg a Magyar-kormány. Ezzel hirtelen elmúltak az egyéb lehetséges választási kimeneteket övező politikai kockázatok.A választási eredmény nyilvánvalóvá tette, hogy megszakad az Orbán-korszak, és ezzel fordulat áll be Magyarországnak az EU-hoz, főbb európai partnereinkhez fűződő viszonyulásában. A viszony rendezése a Tisza Párt központi ígérete volt; a fordulatot egyértelművé tették a leendő miniszterelnök, külügyminiszter első megszólalásai. És ami a gazdasági szereplők számára különösen lényeges volt, megerősítést nyert az euró belátható időn belüli átvételének szándéka, amely szerepelt a pártprogramban is.A közlések nyomán nagymértékben erősödött a forint árfolyama, és nem is átmenetileg. Olyannyira, hogy ma már elmondható néhány hónap tényadatai alapján: a korábban prognosztizáltnál jóval mélyebbre került a 2026-os inflációs pálya.Igaz, a nyári inflációs kép némileg csalóka, hiszen az év további részében a nemzetközi energiaár-emelkedés tovaterjedő hatásai, valamint az extrém szárazság miatti élelmiszer-drágulás nyomán lényeges termékárak nőnek majd. Nem világos még, hogy a Magyar-kormány miként, milyen ütemben hajlandó megválni az árrendszert torzító állami beavatkozásoktól; vannak becslések arról, hogy az intervenciók kivezetésekor mekkora egyszeri áremelkedés lépne fel. Az ilyen számításoknál persze nehéz kalibrálni a gazdasági szereplők jövőbeli viselkedését, a konjunktúraviszonyok hatásait.Ezekkel együtt mindenképpen pozitív fejlemény a forint gyors külső-belső stabilizálódása. Figyelemre méltó a lakossági és üzleti várakozások erőteljes javulása is.A magyar állampapírok iránti kereslet megugrása szintén jelzi az ország, a valuta iránti üzleti bizalom visszatérését. Ez pedig azonnali haszonnal is jár: a nagy befektetői érdeklődés már hetek alatt komoly megtakarítást eredményezett az államadósság finanszírozásában. Mind a rövid, mind pedig a hosszabb lejáratokon jelentősen estek a magyar állampapírokra fizetett kamatok. Ebben az általános kilátásjavuláson túl bizonyosan szerepet játszott az, hogy sikerül hozzáférni az eddig felfüggesztett uniós források zöméhez.Az euró vonzásaEzeken túlmenően a forintvaluta – valamint általában a forintban denominált eszközök – megszerzését és tartását nagyban támogatja az euróövezetbe való belépés melletti politikai elköteleződés. Noha tudható, hogy sok év kell a teljesüléshez, arra viszont emlékeznek a pénzvilágban, hogy az euróövezetig vezető út során a tagországi valuták reálfelértékelődésen mentek át. És nemcsak a várakozások önbeteljesítő hatására: az euróátvételi projekt – a maastrichti ismérvek jellege miatt – folyamatos makrogazdasági stabilizációs pályát jelöl ki.Amennyire bizalomnövelő (és implicit módon államadóssági kamatterhet csökkentő) az euróövezeti belépés hivatalos ígérete, annyira lényeges a hitelesség. Ha meghirdetnek belépési céldátumot, azt nem szabad elvéteni. Sokba kerülne.A teljesítési feltételek között az államháztartási hiány, valamint az államadósság GDP-arányos rátája két olyan gazdasági változó, amelynek elérése alapvetően politikai akarat és képesség kérdése. Az inflációs és állampapírhozam mutató nem teljesülése esetén lehet a külvilágra hivatkozni, ha viszont egy jelölt a vállalt, törvénybe foglalt költségvetési egyenleg teljesítésében megbukik, az igen rossz bizonyítványt állít ki az állami képességről.Magyarországnak sosem volt hivatalos, az uniós intézményekkel egyeztetett belépési céldátuma. Most is csak általános utalásként hangzott el, hogy 2030-ra készen állunk a belépési teszt teljesítésével. Azzal pedig összeférne a 2031. januári belépés. De akár a következő január is, amennyiben a sikeres konvergálás tényét 2031 során állapítják meg az intézmények, a csatlakozási kérelmet jóváhagyják, és a végső árfolyamrögzítés megtörténik az év közepén.Költségvetési problémákAz euróátvétel melletti egyértelmű kiállás mindenesetre az a mozzanat, amely erős piaci hátszelet adott már eddig is a Magyar-kormánynak. Csakhogy kényelmetlen kérdések vetődnek fel a jelenlegi költségvetési viszonyainkat illetően. Ami az év elején, sőt még az utóbbi hetekben is kiderült az államháztartás állapotáról, minden pesszimista várakozásunkat felülmúlta.Az Európai Központi Bank (EKB) által júniusban közölt konvergenciajelentés óvatos és udvarias megfogalmazásban, de világosan kimondja, hogy a magyar államháztartásnak az utóbbi években kialakult jellemzői távol vannak az eurózónába való belépési normáitól. Magyarországon továbbra is a 60 százalékos referenciaérték feletti az államadósság, a Covid-járvány óta túlzott mértékű az éves költségvetési deficit.Az igaz, hogy az Európai Bizottság 2026 júniusában Magyarország – valamint Lengyelország és Románia – esetében felfüggesztette a többlethiány eljárást, respektálva az érintettek által meghozott „hatékony intézkedéseket”. Valójában a hivatalos és független szakértői elemzések azt mutatják, hogy a magyar állam a reánk kidolgozott korrekciós pálya utolsó évéig, azaz 2026 végéig nem lesz képes teljesíteni a kijelölt feladatot. Azzal együtt is a határérték duplája lesz az idei államháztartási hiány, hogy az új kormány leállította a költekezést, és igyekszik visszaszedni a pénzeket.Az idei – újabb, sokadik – súlyos költségvetési megcsúszás azonban nem lepi meg az uniós intézményeket, nemzetközi hitelminősítőket, amelyek tudják, hogy 2026 nálunk választási év, szokásosan még inkább elszálló közkiadásokkal és adócsökkentésekkel; az évközben belépő új kormánynak pedig szűk az idei mozgástere.2027-ért és a rákövetkező évekért azonban már teljes a Tisza-kormány felelőssége.A jövő évi költségvetési törvényt és a hozzátartozó középtávú kitekintést nagyon alapos vizsgálatnak veti alá minden uniós intézmény, valamint a hitelminősítői és elemzői közösség.Az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank nem egyszerűen a Stabilitási és növekedési egyezmény betartásának elvét, és egyben az euróérettség költségvetési indikátorait kéri számon a még nemzeti valutát használó tagállamokon. Azért kell a megadott szint alatt tartaniuk az éves hiányt és az államadósság-állományt, hogy rendelkezzenek fiskális tartalékokkal, amelyek lehetővé teszik a gazdaság stabilizálását, és kellő mértékben erősítik a sokkokkal szembeni ellenálló képességet.Következésképpen a rendbe tett államháztartás és a rendezettség részeként a mainál tartósan és jelentősen kisebb mértékű államadósság nemzeti érdekünk is, euróval vagy anélkül, sőt anélkül még inkább. Az államháztartással azonban nálunk régóta komoly szerkezeti bajok vannak.Halmozódó államadósságAzon túl, hogy az adóssághányad ma meghaladja a Covid előtti mértéket, a 3 százalékos éves deficitkorlátot 2019 óta minden évben túllépte az állam, súlyos gondot okoznak az államadósság felhalmozódási folyamatait formáló nagy tehetetlenségi erejű komponensek. Ezáltal – hacsak szerkezeti változások nem állnak be ezek terén – az adósság akkumulációját nem lehet elkerülni, amint azt nemrég drámai számításokkal támasztotta alá az OECD a legutóbbi Magyarország-jelentésében.A nemzetközi szervezet elemzői szerint az idén 6,7 százalék, 2027-ben 5,5 százalék körül alakul a GDP-arányos deficit, ami csak a korábbi, még rosszabb mutatókhoz mérve jelez javulást, de egyaránt túl nagy. A jelentés készítői azt feltételezik, hogy némi korrekcióra van esély az idén, és valamivel több kiigazítás várható 2027-re, ám még mindig távoli az egyensúlyi („nullás”) költségvetés, de a GDP 3 százalékát meg nem haladó hiánymérték is. Ezzel a szerény korrekcióval együtt is az a helyzet, hogy 2027 végére akkora államadósságráta várható, mint a 2025 végi.És ez csak a legrövidebb táv. A romló viszonyokat okozó folyamatok idővel még intenzívebbek lesznek. Az OECD jelentése – hangvételével nem dramatizálva a helyzetet – olyan modellszámítást mutat be, amely szerint erőteljes kormányzati reformok nélkül az államadósságunk aránya meredeken emelkedő pályára kerül, akár meg is duplázódhat belátható távon.Az okok sajnos ismerősek: elöregedő társadalom, költséges adósságfinanszírozás, növekvő védelmi kiadások, a munkatermelékenység terén elmaradások, a klímaváltozás miatti növekvő veszteségek és védekezési költségek.Márpedig a magyar politikai osztály kevés szót igyekszik jobban kerülni, mint a reformot.Az OECD csupán tanácsadó nemzetközi szervezet, a megismert jó gyakorlat (best practice) terjesztője, a javaslatait nem tudja másokra kényszeríteni. Hazánk a szervezet tagja, és mint ilyen, rendszeresen részesül szakmai tanácsban.A legutóbbi jelentést már a kormányváltás ismeretében zárták le a szerzők – ez vonatkozik az EKB idézett anyagára is. Április óta az OECD-ben, miként az EU-ban is, nagyobb reményeket fűznek a kormányzatunkkal való együttműködéshez; az Orbán-kormány a stratégiai, hosszú távú szakpolitikai ügyekben, mint amilyen a fenntartható nyugdíjrendszer, az életen át tartó oktatás, a közszolgálat modernizálása, nem bizonyult figyelmes hallgatónak, sem érdemi vitapartnernek.Kalkulált kockázatDe hogy jönnek ide az OECD, EKB által taglalt távlati ügyek, amikor most rendszerváltoztató átalakulást élünk meg?!Jelenleg az áll az elemzői érdeklődés középpontjában, hogy valójában milyen is az ország állapota, és hogy milyen irányban indul el az új kormány, azokon az ügyeken túl, amelyekbe az első hetekben lendületesen belevágott. A kép, amint láttuk, vegyes. Monetáris vonatkozásban okkal beszélhetünk jó fejleményekről, ám ami a költségvetési viszonyokat illeti, az említett pozitív lépések azonnali hatásain túlmenően rengeteg a kérdőjel, számos ismeretlen vagy félig ismert ügy tornyosul a döntéshozók előtt.A politikai cezúrát követő javuló várakozások máris beépültek az állampapírhozamokba, amelyek mostani szintje visszahozta Magyarországot a cseh-lengyel átlag közelébe. Az uniós támogatási források és kedvezményes hitelek várható lehívása nem annyira a költségvetési pozíciókat javítja – sőt az RRF-hitelfelvétel növeli az éves hiányt és az államadósság-állományt –, mint inkább általános stabilizáló és gazdaságdinamizáló hatást vált ki, a devizatartalék-emelkedés és a gazdasági növekedési ütem emelése révén. Ez utóbbiak fontos jópontok a nemzetközi hitelminősítőknél.Az is elismerésre méltó fejlemény, hogy az új kormány azonnal nekikezdett a jogtalan vagy észszerűtlen állami költekezések leállításának, és ezzel két hónap alatt mintegy ezermilliárd forinttal javult a költségvetés amúgy brutálisan nagy deficitje. Az ilyen korrekciós intézkedésekkel elért javításra azonban ugyanilyen eszközökkel nem adódik mód a későbbiekben. Rekord gyors jogi munkával – amire nyilván rákészültek a választás előtt – fordulat állt be a közalapítványi (kekva) formában kiszervezett állami vagyon ügyében. Már a száz napon túl, de még időben létrejön és működni kezd a vagyonvisszaszerző hivatal. Ténykedése széles körű társadalmi igényt elégít ki, és talán sikerül is jelentős állami vagyont visszaszereznie.Ám még a legsikeresebb kimeneteket feltételezve sem várható, hogy ilyen eszközökkel tartósan megszabaduljunk a régóta fennálló költségvetési egyensúlytalanságoktól.Az európrojekt viszont pontosan azt tudja, amit időnkénti fogadkozásokkal és uniós nyomásra összerakott, de be nem tartott konvergenciaprogramokkal képtelenek voltak elérni a korábbi kormányok: a fenntartható és kiszámítható államháztartási stabilizálást.Az áprilisi politikai váltás utáni bizalomnyerést és többletlendületet középtávú, többéves keretbe helyezi az, ha – lehetőleg már a 2027-es költségvetés keretében – megszületik a hivatalos euróátvételi céldátum, az oda elvezető makrogazdasági pályával. Onnantól kezdve – ahogy szokták mondani – horgonya lenne a monetáris politikának stabil, sőt reálértelemben erősödő valutával, mérsékelt kamatokkal. És megnyílna előttünk a költségvetési egyensúlyt közelítő többéves pálya, amelyről választási év miatt sem lehet letérni.Ez ügyben jelentős, de kalkulált kockázatot vállalna a kormány. Ám kockázatokkal tele van az élet. Éppen a válságálló képesség növeléséhez lenne kritikusan fontos, hogy az államháztartás több évtized után ne rizikótényezőként nehezedjen a gazdasági életre, a társadalom működésére.