Kazinczy Ferenc a Bihar vármegyei Érsemlyénben látta meg a napvilágot 1759. október 27-én. A debreceni református kollégiumban, majd Késmárkon és Sárospatakon tanult, érdeklődésének középpontjába diákévei alatt az antik kultúra, illetve a műfordítás állt, ám – vélhetően ősei példája nyomán – Patakon jogi tanulmányokat is folytatott. Irodalmi, jogi tájékozódása ellenére első megjelent műve egy 1775-ben kiadott földrajztudományi munka volt, legelső fordítása pedig csak két évvel később, Bessenyei György Der Amerikaner című regényéből készült el – írja a Rubicon.hu.
Fő- és jószágvesztésre ítélték
A pályája elején álló fiatalember kortársai mellett előszeretettel fordította a világirodalom óriásainak műveit, de a Franciaországból érkező esszéket és pamfleteket szintén nagy érdeklődéssel olvasta. Talán fiatalságából eredően is vonzódott a felvilágosodás és a francia forradalom eszméihez, kalandvágya pedig a nyugati mintára megalakuló titkos társaságok – a szabadkőművesek, majd a Rózsa Rend – után a magyar jakobinusok közé sodorta őt. Írói sikerei mellett ígéretes hivatalnoki karriernek nézhetett elébe, ugyanis 1784-ben táblabírói, 1785 novemberében pedig – tíz vármegyére kiterjedő hatáskörrel bíró – tanfelügyelői pozícióba került. Öt éven keresztül töltötte be ezt a hivatalt, kiváló iskolaszervező munkája ellenére azonban II. József halála után – valószínűleg református vallása miatt – hamarosan elveszítette állását. A jakobinus mozgalom felszámolása után Kazinczyt is letartóztatták, először fő- és jóságvesztésre ítélték, ám végül hat évnyi börtön után szabadon engedték, 1801-ben szabadult.
