Ezt a cikket a Qubit előfizetői a szokásos időpontban, múlt vasárnap reggel kapták meg a Qubit főszerkesztői hírlevelében, az Anarki in the Kitchenben; most ízletítőként ingyenesen is közzétesszük. Aki előfizet, további értékes hírlevelekre számíthat: Bodnár Zsolt a Jóvilágban a tudomány és a technika fejleményeit mutatja be, Dippold Ádám a Talált tárgyban különös tárgyakat talál, a Zanza hírlevlélben pedig az elmúlt hét legérdekesebb Qubit-cikkeit elevenítjük fel. Előfizetni itt lehet, a 444-es csomagokkal járó kedvezményes Qubit+-előfizetést itt lehet aktiválni.
Magyarországon mostanra felnőtt egy teljes generáció, amely tagjainak fogalma sincs arról, hogy milyen az igazi Coca-Cola. Pontosabban arról, hogy milyen volt valaha, a daliás időkben. Az itthon és nem mellesleg az őshazában, az USA-ban árult Coca-Colába ugyanis – amire az van ráírva, hogy „eredeti íz”, tehát se nem zero, se nem diet, se nem light – emberemlékezet óta, egyes források szerint nálunk legalább két évtizede nem tesznek rendes cukrot, hanem fruktóz-glükózsziruppal oldják meg az édesítést. És bár a vállalat az eredeti receptet titkolja, a szirup speciel becsületesen fel van tüntetve a hazai boltokban árult Coca-Cola csomagolásán az egyéb nem titkos és nem is túl csábító összetevők között (víz, szén-dioxid, szulfitos-ammóniás karamell, foszforsav, természetes aromák, koffeinaroma).
