A tizenöt alkotmánybíró közül tizenhárom azt mondta csütörtökön, hogy egy jogi norma tartalma semmiképp nem eljárási kérdés, ezért utasították vissza érdemi vizsgálat nélkül az ellenzéki képviselők normakontroll-kérelmét a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat (kekvákat) megszüntető Alaptörvény-módosítással szemben. https://hvg.hu/itthon/20260814_az-alkotmanybirosag-erdemi-vizsgalat-nelkul-elutasitotta-a-fidesz-kdnp-inditvanyat-a-kekvakra-vonatkozoanAz Ab hivatalos lapjában megjelent végzés ismerteti: az indítványozók nem vitatják magának az Alaptörvény-módosítási eljárásnak a szabályszerűségét. Nem állítják, hogy az Alaptörvényben meghatározott bármely konkrét eljárási követelmény sérült volna – például, hogy a módosítást nem az arra jogosult kezdeményezte, vagy azt nem az előírt szavazati aránnyal fogadták el –, és azt sem, hogy a közjogi érvénytelenség az eljárás megismétlésével orvosolható lenne. Éppen ellenkezőleg: abból indulnak ki, hogy az eljárás minden tekintetben megfelelt az Alaptörvény előírásainak, ugyanakkor a vitatott rendelkezés – az indítványozók álláspontjából következőn – még egy ilyen, formálisan kifogástalan eljárás eredményeként sem válhatott az Alaptörvény részévé. Tehát az indítvány valójában a szabályozás tartalmát kifogásolja, mert az nem általános alkotmányos normát tartalmaz, hanem „átmeneti-egyszeri” jogviszonyrendezésre szolgál. Ez szükségképpen tartalmi minősítés. Az eljárási követelmények az alkotmánymódosítási folyamat szabályszerűségére – így különösen az elfogadás rendjére, az előírt szavazati arányra és egyéb formai feltételekre – vonatkoznak.Az Alkotmánybíróság többsége által megfogalmazott indoklás rámutat: ha a testület bármely Alaptörvény-módosítás esetében vizsgálhatná, hogy az megfelel-e az általa vagy az indítványozók által kialakított alkotmányfogalomnak, és ennek alapján megtagadhatná annak alaptörvényi rendelkezésként való elismerését, azzal tartalmi kontrollt gyakorolna az alkotmánymódosító hatalom döntése fölött. Ez ellentétes lenne az Alaptörvénynek az Ab hatáskörét korlátozó rendelkezésével.Ezért az Ab a hatásköre hiányát állapította meg, és az indítványt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. A döntésben mind a tizenöt alkotmánybíró részt vett, így első ízben a július 28-i hatállyal megválasztott Sonnevend Pál is. Különvéleményt ketten írtak, ami itt úgy értendő, hogy szerintük érdemben vizsgálni kellett volna az indítványt, de arról nem foglalnak állást, hogy annak milyen eredményre kellett volna jutnia.Handó Tünde szerint annak eldöntése, hogy a vitatott alaptörvényi rendelkezés jogi természete beleértendő-e az eljárási követelményekbe, maga is érdemi vizsgálatot igényel. Az erre adott igenlő válasz esetén tisztázandó, hogy mi a normativitás mércéje, majd ezután vizsgálandó az, hogy a támadott rendelkezés ennek a mércének megfelel-e. A magyar Alkotmánybíróság gyakorlata abból indul ki, hogy a saját hatáskörének a fennállását és terjedelmét maga vizsgálja. „Álláspontom szerint az eljárási követelményekbe – a jog természeténél fogva – beleértendő a vitatott norma jogi jellege.”Polt Péter Ab-elnök, akinek szeptember 1-jétől történő távozásáról, illetve az azt kikényszerítő másik Alaptörvény-módosításról ettől a témától függetlenül külön tárgyal az Ab, a kekva-szabályról ezt írja különvéleményében: az Ab-nak „nem azt kellett volna eldöntenie, hogy a támadott rendelkezés tartalmilag felülvizsgálható-e, hanem azt kellett volna értelmeznie, hogy az Alaptörvény alapján milyen ismérvek alapján minősül valamely rendelkezés az alkotmányozó (alkotmánymódosító) hatalom gyakorlásának. Csak e fogalmi értelmezés birtokában lehetett volna megalapozottan állást foglalni arról, hogy a hatásköri korlát a jelen ügyben alkalmazható-e”.Amennyiben egy Alaptörvénybe foglalt rendelkezés elsődleges funkciója valamely meghatározott személy vagy konkrét intézményi helyzet közvetlen rendezése, felmerülhet, hogy alkotmányjogi természetét tekintve nem a klasszikus értelemben vett alkotmánymódosító hatalom gyakorlását jelenti. E kérdés eldöntése nem politikai vagy célszerűségi mérlegelés, hanem az Alaptörvény értelmezésének körébe tartozó alkotmányjogi feladat. Ebből következően önmagában az a körülmény, hogy az Országgyűlés valamely aktust Alaptörvény-módosításként fogadott el, még nem teszi szükségtelenné annak alkotmányjogi értelmezését, hogy az adott aktus az alkotmánymódosító hatalom gyakorlásának körébe tartozik-e – érvel a kisebbségben maradt álláspont képviselője az érdemi vizsgálat mellett.Ezzel a többségi döntéssel a négy ellenzéki indítvány egyikének a sorsa eldőlt. Arról viszont még továbbra sincs döntés, hogy az ellenzék szerint Alaptörvény-sértő, hogy a köztársasági elnök megbízatása a 17. Alaptörvény-módosítás hatályba lépésekor, július 19-én megszűnt;Hende Csaba alkotmánybírói megbízatása is megszűnt, mert elveszítette választhatóságát;valamint, hogy a most hivatalban lévő Ab-elnökre és három társára nézve visszaállították a korábban érvényben volt 70 éves korhatárt, ezért nekik is távozniuk kell szeptember 1-jétől.