A tisztifőorvosi ajánlás szerint 11 és 15 óra között lehetőség szerint kerüljük a tartós napon tartózkodást és a megerőltető fizikai tevékenységet. De ilyenkor valójában ennél is több ideig, kb. 10 és 17-18 óra között nagyon-nagyon szar az utcán vagy rossz klímájú lakásban lenni. Persze vannak, akiknek muszáj, mert szabadtéren dolgoznak, mert ügyeket kell intézniük – vagy mert világot akarnak látni nyaralás alatt. Néhány egyszerű egyéni lépéssel és munkáltatói döntéssel sokat lehetne ezeken a legjobb esetben rém kellemetlen, legrosszabb esetben életveszélyes helyzeteken javítani.
Épp csak elkezdődött a nyár, amikor a nyolcéves lányom azzal állt elém, hogy utazzunk el valahova kettesben. Madarat lehetett volna velem fogatni. Gyorsan megterveztük, hogy amikor júliusban Olaszországban nyaralunk családostul, két nap napra lelépünk Rómába csak mi ketten. Le is foglaltam egy szobát július közepére. Aztán, ahogy a lányom egyre lelkesebben várta a közeledő kiruccanást, úgy lettem egyre idegesebb attól, hogy bizony az aktuális hőhullám legrosszabb, 38-39 fokos napján érkezünk Rómába, ahol a városi hőszigetek még 6-7 fokkal tudják rontani a helyzetet.
Fotó:
ANDREAS SOLARO/AFP
Normál esetben elhalasztottam volna az egészet, de hát várt a szállás és várt a szuperlelkes gyerek. Úgyhogy azt gondoltam, hogy szépen lassan, árnyékról árnyékra osonva, sok megállóval valahogy csak túléljük a városnézést. A Termini pályudvarra érkeztünk, ettünk valamit ebédre, aztán ráérősen nézelődve, 15 perc alatt elsétáltunk a Santa Maria Maggiore-bazilikáig, ahol az amerikai őslakosok aranyával díszített kazettás mennyezet alatt bújik meg Ferenc pápa megejtően egyszerű síremléke. Aztán tovább sétáltunk, még húsz percet kb., a Colosseum melletti helyes kis partinegyeden át a szállásig. Nem tűnt soknak papíron, de mire odaértünk, talpig csatakosan, tompult aggyal, már teljesen kivoltunk. Az árnyékban is rossz volt, állni is rossz volt. Megbeszéltük, hogy a következő két-három órában nem hagyjuk el a légkondis szobánkat, és majd koraeste folytatjuk.
