Mély pesszimizmus van abban, ahogy Szelényi Iván a magyar társadalomtörténetet a Kádár-rendszertől az Orbán-rendszerig látta. Mégis volt benne mindent felülíró bizakodás és bátorság. A 88 éves korában, hétfőn elhunyt szociológusra, a Kaliforniai és a Yale Egyetem tanszékvezetőjére, Szelényi Ivánra emlékezünk.
Bosszantásból kapta Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz címet a XX. század egyik legkalandosabb és rendkívül fontosnak tartott szociológiai tanulmánykötete. Azért ezen a címen született, majd jelent meg 1978-ban Magyarországtól távol (berni és párizsi kiadónál), hogy a lehető legérzékenyebb ponton találja el a Kádár-rendszert, figyelmeztessen a rendszerszintű megtévesztésre és a rendszert fenntartók felelősségére. A klasszikus szociológiai tanulmánykötetet krimibe illő körülmények között írta a szerzőpáros, Konrád György és Szelényi Iván, a rendőrspiclik elől bujkálva. Valódi összeesküvésben vettek részt, harmadik segítőtársuk, Szentjóby Tamás képzőművész rejtegette a kéziratot, de sikertelenül, mert megtalálta a rendőrség. Az „összeesküvőknek” felajánlották, hogy elhagyhatják az országot – azzal, hogy többé nem térhetnek vissza.A rendszer a kötet külföldi megjelenése után nem omlott össze, de a történettel egyidejűleg vette kezdetét a Kádár-rendszer hanyatlása, a rendszerkritikus magyar értelmiség magyarországi megfélemlítéseés a külföldre távozó magyar kutatók integrációja a nemzetközi akadémiai életbe. Bukás és siker, állampolgári jogfosztottság és hontalanság Magyarországon, világpolgári karrier kezdete külföldön. Hogyan lehetséges mindez egyszerre? A válasz Szelényi Iván személyiségében, módszertani elkötelezettségében található. A második világháború küszöbén született, első gyermekkori élményeit Budapest ostromáról őrizte. A Rákosi-rendszerben volt kamasz, fiatal felnőttként élte meg az 1956-os forradalmat, annak bukását, a kádári restaurációt. „A politika számomra tárgy” – mondta és írta nagyon sokszor, ha a közéletről kérdezték. És ez nem közömbösséget, elvi állásfoglalásra képtelenséget jelzett, hanem azt, ahogyan a társadalmi folyamatokat és bennük az emberi történeteket a maga érzékeny-ironikus, empatikusan kritikus módján látta és láttatta. Egyszerre beleérző és egyszerre távolságtartó módon. https://hvg.hu/itthon/20260803_in-memoriam-szelenyi-az-ertelmisegnek-nem-az-a-dolga-hogy-megmondja-ki-mit-csinaljon-hanem-hogy-bemutassa-a-varhato-kovetkezmenyeket
