Elég csak egy-két évtizeddel korábbi statisztikákat megnézni, hogy meglássuk, hány olyan dolog van, amit ma már alapvetőnek tekintünk, korábban mégsem volt az.
A magyar lakások 26 százalékában van légkondi – erre az első ránézésre meglepőnek tűnő eredményre jutott a legutóbbi népszámlálás (így sokan csak a munkahelyükön tudnak hűsölni). Készült ugyan olyan kutatás, amely szerint azóta ennél már több helyen szereltek be légkondicionálót, de amilyenek a nyarak, elég valószínű, hogy hamarosan még többen érzik azt, hogy nem bírják ki légkondi nélkül. Persze minden relatív. Az idei nyár egyik legextrémebb „ugrasszunk egymásnak vadidegeneket a Facebookon” hülyesége volt, mikor amerikaiak tömegei kezdték el abból levezetni a saját országuk fejlettségét, hogy ott majdnem mindenkinek van légkondija, bezzeg Európában alig használnak ilyet. Szerencsétlen európaiak, akik kicsit kommentháborúzni akartak, próbálták elmagyarázni, hogy egyrészt rosszak a számok, másrészt ezen a kontinensen rengeteg épületet még úgy építettek meg, hogy ne tudjanak annyira felmelegedni. (És ehhez még csak a gazdag nyugaton sem kell élni: ezt a cikket én épp olyan szobában ülve írom, ahol huszonkét fok van – mert olyan házban lakom Budapest csóróbb szélén, amit jó hatvan éve úgy építettek meg, hogy nem spóroltak a téglával. Elnézést, ha ezzel bárkit is provokáltam volna.) De valóban tény, hogy egyre több helyen számít alapfelszereltségnek a légkondi. Ilyenkor érdemes belegondolni, hogy annyira nem is túl régen még a bekötött vezetékes víz vagy a rendes fürdőszoba sem volt magától értetődő. És tényleg nem az ősidőkben: elég csak mondjuk az ezredfordulóig visszanézni.
