A vízhiányról többnyire mezőgazdasági, természetvédelmi vagy ivóvízellátási problémaként beszélünk. Ha kiszárad a talaj, csökken a termés; ha visszahúzódik a folyó, sérül az élővilág; ha apadnak a vízkészletek, vízkorlátozásokról kezdünk beszélni. A 21. század egyik legfontosabb ipari és energetikai kockázata ennél kevésbé látványos: mi történik akkor, ha nincs elég víz ahhoz, hogy hűtsük az erőműveket és működtessük a nagyipari rendszereket?
Rajnai példa
A modern ipar jelentős része nemcsak energiára, nyersanyagra, földgázra, villamos hálózatra vagy logisztikai kapcsolatokra épül, hanem vízre is. Nem feltétlenül ivóvíz minőségű vízre, hanem hűtővízre, technológiai vízre, pótvízre, kazántápvízre, tűzivízre, szennyvízkezelési kapacitásra és olyan folyóvízi környezetre, amely képes elvezetni az ipari folyamatok hulladékhőjét. Európa most menet közben nagyon gyorsan tanulja éppen, hogy a víz nemcsak természeti erőforrás, hanem ipari infrastruktúra is.
Kölnnél rekordalacsony szintre csökkent a Rajna vízállása: a beszámolók szerinti 69 centiméteres érték a 2018-as korábbi rekordnál is alacsonyabb. Bonn-nál és Düsseldorfnál szintén rekordalacsony vízszinteket mértek, az alacsony vízállás pedig az ipari termelést is érinti, mert a teherszállító hajók csak csökkentett kapacitással, vagy egyáltalán nem tudják eljuttatni az alapanyagokat egyes gyárakba. A 2018-as történelmi kisvíz becslések szerint 2,4 milliárd eurós gazdasági kárt okozott.
