Hajnali három.
Kint ülök az utcán a kedvenc fotelemben. A beton okádja vissza a meleget, ömlik rólam a víz.
Nézem a masrabija letört darabjait, ölemben egy zacskóval. Ha mozdulok, csörög. Ebben vannak az evőeszközök.
Az egész életem lent van az utcán. Húsz éven keresztül gyűjtögetett kolonialista bútorok, filmplakátok, az unatkozó százéves hobbifestők legostobább tájképei eredeti keretben.
Nézem, hogy három tizenéves utcakölyök mezítláb pakolja fel a francia komódomat egy Toyota pickupra. Közben leesik egy táska.
