Péntekenként, ha éppen nem hazudok magamnak valami sürgős munkát, kimegyek Kairóban a Halottak Városába, a Mokattam-hegy lábánál tartott bolhapiacra.
A piac az autópályahidakat tartó betonlábak alatt terül szét, sírok és ledózerolt sírboltok között. Az élők itt árulják egymásnak a halottak után maradt tárgyakat. Cipőt, porcelánt, törött telefont, családi fényképet, régi Koránt, francia regényt, hamis aranyórát. Mindent. A könyvek többnyire koszos halmokban állnak a földön.
Találtam már ott furcsa dolgokat. Thomas Cook egyik régi egyiptomi turisztikai ismertetőjét, abból az időből, amikor a birodalom még menetrend szerint akarta birtokba venni a világot. Graham Greene A csendes amerikai című regényének első kiadását. Egy dedikált Will Durant-kötetet, amelyet valaki valaha fontosnak tartott, aztán meghalt, vagy csak eladta a könyvtárát, ami nagyjából ugyanaz.
Múlt pénteken egy ilyen kupac alján megtaláltam a Rituale Romanum egyik hatvanas évekbeli kiadását. A római rituálé a katolikus egyház szertartáskönyve: áldások, keresztelések, temetések, ördögűzések rendje. Használati utasítás a láthatatlanhoz.
Álltam a sírok között, fekete ujjal lapoztam az ördögűzés latin szövegét, fölöttem zúgtak az autók a hídon, és arra gondoltam, hogy a legveszélyesebb teremtmény talán nem az, amelyik nem érti a teremtőjét. Hanem az, amelyik túl jól érti.
