„igen, az utolsó nyaramamit még végigélekgyűlölöm ezt a teletde küldd el az üdvözleteda halál évtizedének”(Spions: A Summer Song)
Múlt hét elején csetelt rám az egykori Wanted magazin szerkesztőinek csoportjában Bihari Balázs, azzal, hogy valószínűleg meghalt Molnár Gergely, és küldött hozzá egy linket is, Monty Cantsin Amen (1978-ig: Kántor István), Kanadában élő művész (neoista!) elég hátborzongató vagy hát nem is tudom, mindenestre éppenhogy FB-safe performanszával: saját vérével mázol egy fehér lapra, mindenféle műanyag csontvázak, koponyák társaságában. A vérrel mázolás, dolgok összevérzése Monty Cantsin visszatérő performanszeleme egyébként is, vagy negyven éve idegesíti ezzel a kanadai művészeti intézményeket és rendőröket (összevérez kiállításokat, műtárgyakat). Ezt a szöveget írta a képek alá: „To the memory of Spiel! and the Spions/OSP. The Illegal Alien and the Wandering Jew.”
Spiel! (korábban néha DJ Spiel vagy Helmut Spiel) Molnár Gergely legutóbb használt művészneve, álneve vagy identitása, nem tudom, hogy kell ezt mondani, és most itt akkor azt is ki kellene fejteni gyorsan, hogy ez a játék fiktív személyiségekkel, újabb és újabb karakterek, identitások kreálása, művészi képzelet és valóság minél kibogozhatatlanabb összecsomózása miként is volt része Molnár művészetének/életének, illetve ennek az irányzatnak, vagy inkább laza irányzathalmaznak (mozgalomnak?), sőt: művészeti gondolkodásnak, amelyet jobb híján neoavantgárdnak nevezhetünk.
