A friss cikk által bemutatott megközelítés mintáját a transzlációs orvoslás adta, amely azért jött létre, hogy a tudományos felfedezések gyorsabban és hatékonyabban jussanak el a betegekhez és a mindennapi orvosi gyakorlatba. A transzlációs jövőkutatás hasonló hidat teremtene a lehetséges jövők szisztematikus vizsgálata és a jelenben meghozott kutatási, finanszírozási és képzési döntések között.A tudományos programok mindig feltételezésekre épülnek: milyen technológiák érnek majd be, milyen szakemberekre lesz szükség, mit fogad el a társadalom, és milyen kockázatok jelenhetnek meg? Ezeket a jövőre vonatkozó feltételezéseket azonban a kutatók és az intézmények ritkán fogalmazzák meg, tesztelik vagy vizsgálják felül rendszerszerűen. Ennek következtében a kutatási prioritások, az infrastruktúra, a szakemberképzés és a jövő valós igényei könnyen eltávolodhatnak egymástól.A Covid-járvány során például az egészségügyi rendszereknek válsághelyzetben kellett felgyorsítaniuk az oltásfejlesztést, kiterjeszteniük a telemedicinát, átszervezniük a munkaerőt és kezelniük a társadalmi bizalom kérdését. Hasonló bizonytalanságot teremt most a mesterséges intelligencia gyors fejlődése is. „Minden kutatási program egy fogadás a jövőre nézve. A probléma az, hogy a tudomány rendszerint nem teszi láthatóvá és vizsgálhatóvá azokat a feltételezéseket, amelyekre ezt a fogadást alapozza” – mondja Meskó Bertalan, a Nature Commentben közölt cikk vezető szerzője.A publikáció szerzői szerint valójában nem arra van szükség, hogy valaki pontosan meg tudja jósolni, hogyan alakulnak bizonyos dolgok a jövőben, hanem arra, hogy a kutatók strukturált módon több lehetséges jövőt vizsgáljanak meg, felismerjék a legfontosabb feltételezéseiket, és előre meghatározzák azokat a jeleket, amelyek hatására módosítani kell egy kutatás irányát.A cikk által javasolt változtatások között az első a jövőkutatási módszerek beépítése a kutatási munkafolyamatokba. A kutatócsoportok már a projektek vagy pályázatok indulása előtt vizsgálják meg, milyen körülmények között bukhatnak el terveik, és milyen külső változások tehetik érvénytelenné feltételezéseiket.A szerzők emellett a jövőműveltség beemelését is javasolják a tudományos képzésbe. A bizonytalanságról és az alternatív jövőkről való rendszerszerű gondolkodás ugyanolyan alapvető kutatói kompetenciává válhatna, mint a statisztikai vagy módszertani műveltség.Végül kiemelik a jövőorientált gondolkodás intézményesítésének szükségességét: a kutatásfinanszírozók és tudományos intézmények a pályázatok, infrastruktúra-fejlesztések és értékelési rendszerek részévé tehetnék a hosszú távú feltételezések vizsgálatát. https://hvg.hu/360/20250611_hvg-Onsorsjavitas-mesko-bertalan-jovokutatas-szorongas-forgatokonyvek-elorejelzes-interjuA tanulmány négy könnyen alkalmazható módszert is bemutat: a következmények feltérképezésére szolgáló jövőkereket, a különböző lehetséges világokat vizsgáló forgatókönyvelemzést, a kívánatos jövőből visszafelé tervező backcasting módszert, valamint a kutatási feltételezések gyenge pontjait kereső Stump the Futurist gyakorlatot. Ahogy a szerzők írják:„A huszadik század megtanította a tudományt arra, hogyan fordítsa le a felfedezéseket társadalmi hatássá. A huszonegyedik század feladata az lesz, hogy a lehetséges jövőket jobb tudományos döntésekké alakítsa.”A cikket jegyző szakértői csoport tagja Meskó Bertalan, a The Medical Futurist Institute vezetője, a Debreceni Egyetem affiliált kutatója mellett Kristóf Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. A nemzetközi együttműködésben mellettük Josip Car (King’s College London), Joseph Sung (Nanyang Műszaki Egyetem Lee Kong Chian Orvostudományi Kara, Szingapúr) és Tien Yin Wong (Csinghua Egyetem, Peking) professzorok vettek részt.Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.