Európa tudományos teljesítménye világszínvonalú, a klinikai fejlesztések, a tőke, a gyártás és a gazdasági előnyök mégis túl gyakran máshol összpontosulnak – a súlyos innovációs lemaradásra egy múlt heti brüsszeli szeminárium világított rá. Mit kell tennie Európának, hogy képes legyen megtartani és a saját előnyére fordítani az innovációit? És mi a tanulság Magyarország számára?
Amikor a múlt héten a brüsszeli Berlaymont épületében elkezdődött a DG SANTE újságíróknak szervezett biotech-szemináriuma, gyorsan világossá vált számomra, hogy itt nem a biotechnológia leglátványosabb fejlesztései állnak majd a középpontban, hanem egy sokkal prózaibb és fájóbb kérdés: vajon a világszínvonalú európai tudásból miért lesz ilyen nehezen klinikai fejlesztés, befektetés, gyártási kapacitás, európai vállalat és végül európai gazdasági előny?A kétnapos program íve pontosan ezt mutatta meg. Az első nap a biotech alapjaitól és a betegek számára is kézzelfogható hasznot ígérő fejlesztésektől jutott el a finanszírozási nehézségekhez, a gyártási kapacitások kérdéséhez és a készülő Biotech Act válaszaihoz, végig ugyanazt a kérdést tartva fókuszban: hogyan lehetne az európai tudományos kiválóságból valódi piaci erőt építeni. A második napon aztán a genti VIB-nél, a Vlaams Instituut voor Biotechnologie-nál már nem elméletben, hanem működés közben láthattuk, hogyan néz ki egy olyan ökoszisztéma, amely nem áll meg a felfedezésnél, hanem képes a kutatásból spin-offot, partnerséget, klinikai utat, befektetői kapcsolatot és társadalmi hasznot építeni.
