A port.hu-nak adott interjút Jáksó László, akit hamarosan a TV2 képernyőin láthatunk majd műsort vezetni. A beszélgetés elején szóba került, hogy Jáksót sokszor még mindig a Heti Hetesben mutatott figurájával vagy a Kész átverés hóbortos házigazdaszerepéel azonosítják.
Kern András kérdezte annak idején, hogy miért vágok állandóan pofákat. Mindenki hozott anyagból dolgozik, nekem is van otthon tükröm, tudom, hogy nézek ki. Pontosan tudom, hogy ha beállok intelligens elgondolkodónak vagy verseket olvasó művészléleknek, akkor úgy leszek röhejes, ahogy nem akarok az lenni. Amúgy minden furcsaságom az alsó fogsoromból ered, amit annak idején megcsináltathattam volna, de nem akartam kihúzatni egyet: ezért ilyen az állam, ezért van a tokám is. Most már úgy érzem, belefért volna az az egy húzás. De a legnagyobb hiba, amit elkövettem, hogy túltoltam ezt a figurát. Amúgy boldogan engedtem el a Kész átverést, mert nem szerettem a kisugárzását: egész életemben én voltam az, akit átvertek, akit buzeráltak.
Arról, hogy bizonyos tévés munkák távol álltak tőle, így beszélt.
Voltak fokozatok, a Kész átverés állt a legtávolabb tőlem. Azt csak azért vállaltam, mert az ember a legszélesebb skálán igent mond a médiában, mert ott nem sokszor lehet nemet mondani. Talán egyszer sem, mert akkor legközelebb már nem hívják. Persze, valami szörnyűségre nemet mondtam volna, de ez azért nem volt szörnyűség. Az életpályám része, nem akarom letagadni, de a valódi személyiségemtől rohadt távol áll. A rádió egészen más volt: ott egy pikírt, embereket a vonalból kibaszkodó műsorvezető voltam – ez már közelebb állt hozzám. Édesapám a világ legkedvesebb embere volt, anyukám meg nem. Neki idős korában is olyan történtei voltak, hogy »Beszóltam a szomszédnak, és sírt is« – mondta nagyon büszkén. Elemi erejű bökési hajlam volt benne. Az ember meg bármikor eljátssza a saját szüleit: amíg békén hagynak, addig az apukám vagyok, amikor felpörgök, akkor meg anyukámat hozom.
