A mesék, a romantikus filmek és a társkereső appok világa mind azt sugallhatja, hogy valahol vár ránk a tökéletes ember, aki mellett végre teljesnek érezhetjük magunkat. Csakhogy a „nagy ő” keresése közben könnyen nem a másikat látjuk, hanem a saját vágyainkat, hiányainkat és családi mintáinkat vetítjük rá. Balogh Klára család-pszichoterapeutával arról beszélgettünk, miért olyan erős bennünk a tökéletes társ mítosza, és hogyan lehet eljutni az ideál hajszolásától a valódi kapcsolódásig.
„És boldogan éltek, amíg meg nem haltak” – így érnek véget azok a mesék, amelyekben két fiatal megtalálja a tökéletes, számára elrendelt párt, rövidre zárva azt, hogy mi történt velük azután, hogy a szerelmük beteljesedett. Azt, hogy életünk nem teljes addig, amíg nem találjuk meg a másik felünket, hogy a végső cél nem más, mint hogy bevágtasson a herceg fehér lovon, hosszú ideje része a kultúráknak.Persze az, hogyan választunk magunknak társat, nem csak azon múlik, hogy milyen könyveket olvastunk, mit láttunk a tévében, moziban vagy a streamingszolgáltatóknál. Balogh Klára család-pszichoterapeuta, A szerelemtől az érett párkapcsolatig című könyv szerzője szerint ennek megvannak az evolúciós gyökerei is. Noha ennek nem feltétlenül vagyunk tudatában, azt, hogy őseink számára mi volt a fontos a túlélés érdekében, már nehezen írhatjuk át teljes egészében a mai modern világ igényeire.
