Mi volt a világbajnokság legnagyobb taktikai újdonsága?
A vb-k kapcsán inkább trendekről lehet beszélni, mintsem innovációról, hiszen az újdonságok színtere már 20-30 éve a klubfutball. Az persze fontos, hogy a klubfutball innovációiból ki mit tud beemelni a nehezített pályán mozgó válogatottak játékába a rövid felkészülési idő alatt. Az amerikai tornán, szerintem, a legérdekesebb a cserejátékosok helyzete volt. A rendes játékidő lejárta után született 32 gólból 17-et cserejátékosok szereztek, ami jól mutatja, milyen nehéz kimerülten reagálni a változásokra és prompt döntéseket hozni.
De ennél is érdekesebb, ha az arányokat nézzük. 2010-ben az összes gól 10,3 százalékát szerezték a cserék, ez mostanra megduplázódott (20,1%).
Az elmúlt 16 évben rengeteget változott a játékosok profilozása, teljesítményértékelése és a scouting. Egyszerűen fogalmazva, azt lehet mondani, hogy korábban azok voltak a cserejátékosok, akik nem voltak elég jók a kezdőhöz, maga a csere inkább csak frissítést jelentett. Mára a jó cserejátékos az, akinek csak a meccs során kezdődik meg a feladata, és olyan képességek, adottságok birtokában van, melyeket a pályán lévő csapat egy adott szituációban nélkülöz. Anglia, melynek élén Thomas Tuchel sokat beszél a „special operation team”, vagyis a cserejátékosok fontosságáról, itt például rendkívül elmaradt a várakozásoktól, hiszen 20 góljukból csak kettőt szerzett csere. A spanyolok viszont ebben is kiemelkedően teljesítettek.
