Fauja Singh 89 évesen kezdett rendszeresen futni, 100 évesen pedig maratont teljesített. Julia Hawkins százévesen állított fel korosztályos sprintrekordot, Robert Marchand pedig százon túl is javítani tudott a kerékpáros teljesítményén. Ezek a történetek nem azt üzenik, hogy mindenkinek maratont kell futnia időskorban, hanem azt, hogy a test még nagyon későn is képes alkalmazkodni, fejlődni és visszanyerni valamennyit abból, amit elveszettnek hittünk. A kérdés inkább az: mit tanulhatunk a százéves sportolóktól akkor is, ha nekünk a cél csak annyi, hogy jó erőben, stabilabban és önállóbban éljünk?
„Egyél kevesebbet, fuss többet, és légy boldog – hosszú életemnek ez a titka!” – vallotta a Fauja Singh brit–indiai hosszútávfutó, aki 2011-ben az első százéves volt a maratonfutók között. Példáját sokat emlegetik, és az utóbbi időben már nem csak kuriózumként. Egyrészt másoknak is sikerült ilyen magas korban számottevő sportteljesítményt elérni, másrészt egyre inkább úgy tűnik, van mit tanulni azoktól, akik az életkorukat megcáfolva rekordokat döntögetnek. https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260721_erling-haaland-etrend-6000-kalloria-alvas-regeneracio
Hozzászólások
Az unalom nem ellenség: így indíthatja be a kreativitást
