Júniusban rendeztük meg 13. Qubit Live estünket, amelyen meghívott előadóinkkal az AI korlátaival és a körülötte kialakult hype-pal, valamint az általános mesterséges intelligencia (AGI) ígéretével foglalkoztunk. A napokban megosztjuk az eseményen elhangzott előadásokat, a kerekasztal-beszélgetést és a nézői kérdésekre adott válaszokat is, hogy az is megnézhesse őket, aki nem tudott részt venni a Qubit+ előfizetőinek meghirdetett rendezvényünkön.

Kocsis Levente matematikus, a HUN-REN SZTAKI tudományos főmunkatársa olyan pólóban lépett a 13. Qubit Live színpadára, amelynek az elején go-tábla, a hátán sakktábla látható. Rögtön meg is magyarázta, miért: az ezredforduló környékén sakkban már profik voltak a gépek, tehát a hátuk mögött volt, a go viszont még hatalmas kihívást jelentett nekik.

Az első nagy gépi győzelmet a sakkban az IBM szuperszámítógépe, a Deep Blue aratta 1997-ben, 3,5–2,5-re legyőzve Garri Kaszparovot. Ehhez három dolog kellett: kifejezetten sakkra írt algoritmusok, célhardver az állások gyors elemzéséhez, valamint egy keresőalgoritmus, amely minden lehetséges változatot végignézett – ez utóbbi a sakknál jóval összetettebb góban csődöt mondott volna. Kocsis 2004-ben került a SZTAKI-ba, és 2006-ban Szepesvári Csaba kollégájával közösen dolgozta ki az UCT algoritmust, amely mélyebb és szelektívebb fát épített, és több energiát fektetett azokba az elágazásokba, amelyek korábban ígéretesnek bizonyultak. A konzisztenciát is bebizonyították, vagyis azt, hogy elég hosszú futás után az algoritmus biztosan megtalálja a legjobb lépést. A felfedezést bemutató cikkük szeptemberben jelent meg, és az év végére már minden jó go-program ezt az algoritmust használta.