Főszerepben az AI-ügynökök, színre lép a szuverenitásA májusi AI WEEK-re 29 ezer látogató érkezett, több mint 70 országból. A két napba sűrített programot – közel 700 előadót 17 színpadon – lehetetlenség volt egyszerre követni. Jól jött a belépőhöz járó kilenc és fél napnyi videófelvétel. Így azokat is megnézhettük utólag, akikről esetleg lemaradtunk Milánóban.Főként a nagy neveké volt az első nap: uniós biztos, miniszter, sztárelőadók váltották egymást – lásd összeállításunkat lentebb. Jobbára a gyakorlat jegyében telt a második: eszközök, működő megoldások, élő bemutatók – mit kezdjünk az MI-vel, ha visszaértünk az irodába.Az AI-ügynököket emlegették legtöbbször. Már nem újdonság, hogy képesek önállóan dolgozni és kiváltani az embert. Szó volt többügynökös (multi-agent) rendszerekről, vibe codingról (AI-asszisztált programozás természetes nyelven), önjavító (self-healing) megoldásokról és világmodellekről (world models) is. Emellett előtérbe kerültek az iparág-specifikus, nyílt forráskódú (open-source) megoldások és a helyi (on-premises) architektúrák.Ide kapcsolódik az AI-szuverenitás kérdése, amelyről meglepően sok szó esett. Valószínűleg azért, mert a közelmúlt világpolitikai történései rávilágítottak: Európa és vállalatai kiszolgáltatottak. A jövő azé, aki a mesterséges intelligenciához szükséges chipeket, modelleket és adatokat birtokolja.A számok nem túl biztatóak. A Stanford AI Index szerint az amerikai magánszektor tavaly 286 milliárd dollárt fektetett az iparágba: 14-szer annyit, mint Európa, és 23-szor annyit, mint Kína (utóbbinál a magántőkéhez képest eltörpülnek az állami támogatások, de ezekről nincs megbízható statisztika). Az USA dominanciáját egyedül a tehetséghiány fenyegeti: tavaly, egyetlen év alatt, 80%-kal visszaesett az odaköltöző AI-kutatók és -fejlesztők száma.AI WEEKSzurop IstvánSztárválogatás: Karen Hao, Llion Jones, Pascale Fung és a többiek„Ha az emberek fellázadnak, a birodalmak elbuknak"Karen Haót akkor is érdemes volt meghallgatni, ha ott voltunk budapesti könyvbemutatóján (a tavalyi eseményről készült felvétel itt látható). A világhírű szerző most is összefoglalta „Az AI birodalma" című bestsellere lényegét, bemutatva a mesterséges intelligencia árnyoldalait: a tartalmi moderáláshoz kötődő kizsákmányolást, a tudásmonopóliumok kialakulását, az adatközpontok környezeti terhelését és a demokratikus ellenőrzés nélküli hatalomkoncentrációt.Ám a lombard fővárosba újabb gondolatokat is hozott magával. Szóba került például, hogy az AI-betanítást támogató adatcímkéző immár a negyedik leggyorsabban növekvő munkakör az USA-ban. Ráadásul ezt a feladatot egyre gyakrabban leépített, mesterdiplomás fehérgallérosok végzik, ami tovább élezi az egyenlőtlenségeket. A környezeti terhelést szemléltető statisztikák is sokkolóbbak lettek: például a Meta legújabb adatközpontja Louisianában annyi energiát is fogyaszthat naponta (5 gigawattot), mint a 8,5 milliós New York egy átlagos téli napon.Hao pozitív példaként említette a nyílt forráskódú modelleket (pl. Llama, DeepSeek, Mistral), amelyek teljesítménye kedvező, míg erőforrásigényük alacsonyabb. A modellösszeomlás (model collapse) veszélyeit is hangsúlyozta. Ennek hátterében a jó minőségű, emberek által létrehozott adatok fogyatkozása, felhígulása áll. Ez egyre agresszívebb adatgyűjtéshez (pl. egyetemi kamerázás) is vezethet.Előadását ismét azzal zárta, hogy csak rajtunk, hétköznapi embereken múlik, mit kezdünk a bennünket leuraló techóriásokkal.„Tokeneket fogyasztani nem érdem"Michele Catasta, a Replit elnöke és AI-főnöke azon olaszok egyike, akik Luca Maestrihez (Apple) vagy Diego Piacentinihez (Amazon) hasonlóan csúcskarriert futottak be a Szilícium-völgyben. Hazai ismertségének, no meg Karen Haónak köszönhetően, aki ezúttal kérdezett, tömve volt a terem.Catasta szerint a siker mércéje nem a tokenfogyasztás, hanem az emberi történetek. Példaként egy diszlexiás kisfiú édesanyját említette, aki náluk épített saját helyesírás-alkalmazást, mert nem talált gyermekének megfelelőt. Ez a sztori azért is érdekes, mert jól szemlélteti, hogy a Replit már nemcsak a profi szoftverfejlesztőket célozza, hanem a programozni nem tudókra is szemet vetett, akik a népesség 99%-át teszik ki. Ez a piac eddig a Lovable felségterülete volt, amely a vibe coding-szegmenst letarolva a leggyorsabban növekvő szoftvercég címét is elnyerte.Párbeszédük legfontosabb mozzanata az volt, amikor Hao az általános mesterséges intelligenciáról (AGI) faggatta. Arra a kérdésre, hogy az AGI valóban elhozza-e a kívánt tudományos és egészségügyi áttöréseket, amivel a vezető AI-cégek előszeretettel igazolják fontosságukat, Catasta óvatosan így válaszolt: „Valószínűleg ez is egy narratíva a gázpedál nyomva tartásához, hogy gyorsabban tudjanak egyre nagyobb és erősebb modelleket létrehozni."„Hagyjátok abba. Nem lesz belőle semmi"Llion Jones inkább tűnt excentrikus egyetemistának, mint a több milliárd dolláros japán Sakana AI alapítójának. Először a keresztnevét magyarázta: mivel walesi, valójában „Hlíon"-nak ejtik. Aztán rátért a magára öltött kimonószerűségre. Rockzenésznek kijáró ovációval fogadták. Erre alaposan rászolgált, hiszen egyik fejlesztője annak a transzformer-architektúrának, amelyre a nagy nyelvi modellek (LLM) többsége épül – például a Claude, a Gemini, a Llama vagy a ChatGPT. Utóbbinak még a nevében is ott bújik: Generative Pre-trained Transformer.Jones és társai az „Attention Is All You Need" (2017) című tanulmányban számoltak be felfedezésükről, amelynek címe egy Beatles-számra utal. Majd azt is elmesélte, mi mindennel próbálkoztak, míg végül rájöttek: nem a chipek teljesítményével van baj, hanem azzal, hogy a szavakat egyesével, szóról szóra dolgozzák fel. Amint kifejlesztették a modell „önfigyelmét", vagyis azt a képességét, hogy a szöveg elemeit egyszerre, párhuzamosan lássa és súlyozza, felgyorsultak a dolgok. Tanulmányuk pedig a világ egyik legtöbbet idézett tudományos dolgozata lett – jelenleg 250 ezer hivatkozással.A transzformer sikere félrevezető, mert egy „hardverlottó" eredménye – talán nem ez volt a legokosabb ötlet, de ez illett legjobban az akkori processzorokhoz. Hiába próbálják variálni, másképpen összerakni, nem ez fogja elhozni a következő nagy áttörést.„Hagyjátok abba. Nem lesz belőle semmi" – figyelmeztetett Jones, aki Tokióban dolgozik a poszttranszformer korszak megoldásain. Többek között egy robottudóson (The AI Scientist) és újfajta képi algoritmusokon. Az ember egyelőre ügyesebb abban, hogy véletlenszerű képekből kiszúrja az érdekeseket. „Nem tudom, meddig lesz így" – mondta. – „De szép dolog azzal zárni: még nem vagyunk feleslegesek!"Llion Jones, a Sakana AI alapítójaSzurop IstvánA gravitációt kiszámolja, de nem tudja, hogy mit jelent esniPascale Fung elegáns, csendesen karizmatikus és hét nyelven beszél. A sanghaji művészcsaládból származó tudós az empatikus robotok keresztanyja és a felelős, etikus AI szószólója. Korábban a Metánál dolgozott, most az AMI Labs (Advanced Machine Intelligence) kutatási vezetője, társalapítója. (A cég maga sem átlagos. Európai gyökerű startup, de hatalmas kezdőtőkéjét nagyrészt amerikai befektetők adták. Egy másik társalapítója a Turing-díjas Yann LeCun, aki megtanította látni a számítógépeket.)A jövőben a mesterséges intelligencia az ember teljes értékű partnerévé válhat. Ehhez meg kell értenie a fizikai valóságot, és képesnek kell lennie a tapasztalati tanulásra. Arra, amire egy macska, amikor kinyitja az ajtót, anélkül, hogy elmagyaráznánk neki. Egy LLM megoldja a gravitációs egyenletet, de nem érti, mit jelent esni – vázolta Fung professzor a kutatók előtt álló problémát.A megoldás a kognitív világmodell: a fizikai kontextus megértése (tér, természeti törvények), egyesítve a mentális modellel (emberi szándékok, célok, érzelmek, normák). Az ehhez fejlesztett architektúrát, a JEPA-t (Joint Embedding Predictive Architecture) Fung be is mutatta.Az AI okosszemüvegen keresztül követte, ahogy valaki tüsténkedik a konyhában. Csak akkor avatkozott közbe, ha valami kimaradt vagy rosszul sikerült. Ellentétben egy LLM-mel, amely túlbuzgó papagájként szajkózza a receptet, a JEPA csendes, megfontolt nyomozó. A valóságot nézi, a lényeget és az összefüggéseket értelmezi. Megérti, ha elengedünk egy poharat, az leesik és összetörik. Ugyanakkor, mivel valós időben követi az emberi szándékot, cselekvést és társadalmi normákat, a tanítási folyamatnak része lesz a biztonság. „Egyből beépítve, nem utólag toldott korlátként (guardrailként)" – hangsúlyozta Pascale Fung.Szókratész sem ment meg minket, avagy AI-mítoszrombolásNataliya Kosmyna nevéhez az AI-kor egyik nyugtalanító felfedezése fűződik. Az MIT kutatója elektródákat kötött diákok agyára, hogy kiderítse: vajon mi lesz velünk, ha csak gépekre bízzuk a gondolkodást. „Van okos kávéfőződ, okostelefonod, okosvécéd. De mi az, ami buta az otthonodban? Talán te magad." – provokált a felvezetőben.Kosmyna és társai esszét írattak a boldogságról, miközben mérték az egyetemisták agyi aktivitását (a részleteket lásd a „Your Brain On ChatGPT” című tanulmányban). Három csoportba osztották őket. Egy részük ChatGPT-t használhatott, egy másik részük Google-keresőt (AI-funkciók nélkül), míg a harmadik csoport csak saját kútfőből dolgozhatott.Az eszközök nélküli diákoknál az agyterületek többsége aktivizálódott. A Google-csoport szürkeállománya is jól teljesített, mivel maguknak kellett feldolgozni az információt. A ChatGPT-t használóknál viszont rosszabb értékeket mértek – mert nem kellett megküzdeniük semmiért, minden ott volt készen. Náluk a tartalom is egysíkúbb lett, és leggyakrabban a karriert összekötötték a boldogsággal. A többiek változatosabban írtak, és a valódi boldogságról. A legijesztőbb az, hogy a ChatGPT-csoport 83%-a nem tudott idézni abból, amit beadott; 16%-uk pedig úgy érezte, nincs köze a dolgozatához.Kosmyna néhány mítoszt is lerombolt. Először azt, hogy Szókratész megment bennünket (lásd még: szókratészi módszer). Vagyis hiába lenne jobb úgy promptolni, hogy az AI kérdésekkel vezessen rá bennünket a megoldásra, többnyire mégsem tesszük. Agyunk ugyanis kényelemszerető. Kész válaszok kellenek neki, főleg ha sietünk vagy fáradtak vagyunk.Az sem feltétlenül igaz, hogy érdemes gépekre bízni a rutinfeladatokat, például az e-mailek, naptárok kezelését. Ezek a felszínes munkák (shallow work) titkos pihenők: feltöltődésre alkalmas köztes rétegeket képeznek a nehezebb feladatok között. Ha elvesznek, akkor az elmélyült munkák (deep work) között nem marad semmi puffer, és jön a kiégés.Mindezeken túl a mesterséges intelligenciával megtakarítható idő is kétséges. A kutató szerint, a produktivitási paradoxon miatt, az emberek valójában 19%-kal több időt töltenek az LLM-ek ellenőrzésével, és válaszaikat csupán 48%-ban fogadják el.„Eszközeink egyre inkább velünk gondolkodnak, így adódik a kényelmetlen kérdés: ki fogja megőrizni a gondolkodás képességét?" – zárta előadását az ukrán származású idegtudós.Nataliya Kosmyna, idegtudósAI WEEKPénztelen filmesek, céges marketingesek mind odavannak érteRövidhajú, aszketikus, szemüveges. A színpadon is 996-os tempót diktál. Kétszer volt döntőse az egyetemi programozók világversenyének. Kamasz fejjel nemet mondott a Facebooknak. Most saját vállalkozását, a Higgsfield AI-t vezeti, melynek piaci értéke meghaladja az 1,3 milliárd dollárt. (Ha valakinek a Higgs-bozon jut eszébe a cégnév hallatán, nem véletlen.)Alex Mashrabov azért jött, hogy bemutassa a „Hell Grind" című egész estés mozit.A történet négy utcai tolvajról szól, akik egy angyali-démoni háború közepén high-tech rablásra készülnek, hogy megváltoztassák sorsukat. A 95 perces filmet két hét alatt alkották – kamerák, díszletek és hús-vér színészek nélkül. Ötszázezer dolláros büdzséje csupán kerekítési hiba egy hasonló hollywoodi sci-fi költségei mellett.A látványos előzetesnél is érdekesebb a rendező háttérsztorija. Aitore Zholdaskali 12 éven át kilincselt pénzért, hogy elkészíthesse, de hiába. „A lehetőségek nem egyenlőek" – mondta Mashrabov. – „Rengeteg ország van, ahol egymillió eurónál többet szinte lehetetlen filmre szerezni." A Higgsfield-féle megoldások tízezernyi elfekvő forgatókönyvet kelthetnek életre. Ráadásul Európa az ízlésformálók otthona, a vizuális kultúra nagy részét itt határozták meg. A kreativitás fontosabb a technológiánál. Abban pedig Európa vezet – érzékeltette a távlatokat az üzbegisztáni születésű vizionárius.Persze a Higgsfield nemcsak a filmeseket célozza. „Supercomputer" elnevezésű kreatív AI-ügynöküket kifejezetten a reklámcégeknek és vállalati marketingeseknek szánták. Önállóan elemzi a trendeket, hirdetési koncepciókat generál és videókat vág össze. Ami korábban heteket vett igénybe, most órák alatt megvalósítható, hogy „unalmas feladatok helyett a kreativitásra fókuszálhassanak".Több mint konferencia: magába szív és hetek múlva sem eresztAz AI WEEK műfajilag besorolhatatlan. Konferencia, üzleti szakvásár, startup-seregszemle, hackathon, kapcsolatépítő esemény? Valahol mindegyik. Mindenesetre a tarka összetételű közönség láthatóan jól érezte magát, és ahol csak lehetett, fesztelenül társalgott.A műsorban pedig mindenki találhatott magának kedvére valót: nagyvállalati vezető és kisvállalkozó, üzleti felhasználó és IT-mérnök egyaránt. Főleg, ha nem volt rest előtte tájékozódni. A felkészülést külön applikáció segítette, amelyben nemcsak releváns programokra szűrhettünk, de üzleti megbeszéléseket is szervezhettünk. Találkoztunk olyannal, aki ottléte alatt vagy százszor randevúzott lehetséges üzletfelekkel.Az élményt technikai apróságok és kisebb látnivalók tették teljessé. Alaposan rácáfolva az olaszokról terjedő (hamis) sztereotípiákra. Minden olajozottan ment, torlódások csak ebédnél voltak (érdemes volt nem délre időzíteni). A helyi szervezők és önkéntesek többsége jól beszélt angolul. A szinkront és feliratozást, mi mással, AI-jal oldották meg.A nagyszínpadon rockzenekar (Captain Joey Kent), a kisebb termekben DJ-k fokozták a hangulatot. Még a levegő illatára is odafigyeltek.A látványosságok közül többek kedvence az AI-gyóntatófülke volt: nem vallási kellék, hanem művészeti projekt. Humanoid robotokat is láttunk, de már közel sem annyira népszerűek, mint korábban – a látogatók többsége unottan odébbállt, ha találkozott eggyel. Ugyanez a videójáték-sarkokról, ahol sokan leragadtak, nem mondható el.AI-gyóntatófülkeSzurop IstvánEurópa legnagyobb AI-rendezvénye két napig tartott, de az előadások, esettanulmányok és kerekasztal-beszélgetések felvételeiből még hónapokig lehet inspirálódni, tallózni.***A cikk szerzője Szurop István, az AI Talks kurátora.Nyitókép: Szurop IstvánMár kapható a jövő évi AI WEEK belépője.A legolcsóbb 2027-es „Business Pass" 159 euróba került a riport megjelenésekor.Az AI WEEK hivatalos magyarországi médiapartnere a HVG Kiadó Zrt.A tartalom az AI Talks, a HVG rendezvényének keretein belül készült a HVG BrandLab közreműködésével. Előállításában és szerkesztésében a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.